Most múlik pontosan

Kicsit így érzem, igen. Most múlik el szép lassan a nem is igazán tudom mi. A lehetőség? Az opció?
Benne vagyok egy kapcsolatban, amiről nem sokat írok. Ez az én döntésem volt, rájöttem, hogy igazán alaposan nem tudom és nem is szeretném a részleteket megosztani. Felületes információk alapján egész könnyű kívülállóként véleményt mondani, ítélkezni. Nincs is ezzel semmi baj, csak nekem nem volt kedvem ezeken napokig rugózni, ha valami olyat hallanék ami bánt.
Egész speciális ez a kapcsolat néhány aspektusból vagy csak hülye, naiv tini vagyok, de nem.
Így két év után, sok hullám le és föl után, én magam vagyok lent. Biztos, hogy erre rátesz egy jó nagy lapáttal, hogy betöltöttem a 40-et. De tényleg azt érzem, hogy most múlik el száp lassan az, hogy nekem valaha gyerekem legyen. Mert ugye a párom nem akar, én meg még mindig nem hagytam el.
De ha el is hagyom, lassacskán már akkor is késő.

Azt hagyjuk, hogy mennyire tartom ezt fairnek az élet részéről, hogy összesodor egy emberrel, akivel tulajdonképpen két nagyobb volumenű dolgon kívül mindenben megértjük egymást. Akivel olyan tisztelettel bánunk egymással, amit még én soha nem tapasztaltam. Aki megnevettem, megszeretget, gondoskodik rólam amikor szükségem van rá és mellettem áll. Akivel jó utazni (bár nem az eszeveszett kalandokról fog szólni), akivel jó az ágyban, akivel jó konyhában. Szóval hagyjuk, mert az élet nem fair, nem csak velem nem.

Valamelyik nap eléggé elvoltam kenődve. Hogy elmúlt az élet, elmúlt a gyerekkor, elmúlt minden. Én meg még minidg itt állok egyedül, még mindig az a vasárnapi program ha épp nem dolgozom, hogy elmegyek a gymbe. És akkor azt hiszem ma megvilágosodtam, amikor jöttem be éjszakára dolgozni. Hogy eljutottam arra a pontra, amikor biztonságra vágyom. (úgy tűnik még a végén kiderül, hogy mégiscsak nőből vagyok). Hogy ha már én lemondok mondjuk arról, hogy valaha gyerekem legyen, akkor tudjak valamibe kapaszkodni. Ez még nincs meg nálunk. Nem is érzelmileg hiányzik ez, hanem inkább a ki kommunikálása ennek, illetve a fizikai megvalósulásai. Nem tudom meddig tudom ezt húzni még, hogy valahogy mindig újjáépítem magam és a hitem.

back to the real world

huhhh
Ha most elkezdem és bemelegszem, születik belőle egy akkora bejegyzés, hogy ti elalszotok rajta, én meg elvesztem a fonalat.
Az utolsó bejegyzésem után egy hetet töltöttem itt Svájcországban, majd ismét hátamra vettem Európát. Meg sem álltunk Csehországig, repülőstől, mindenestül. Éltem első VB-je!
Erről még majd lehet, hogy írok külön is, megpróbálom eltalálni, mi az ami még nem unalmas egy külsősnek sem. Remek jó verseny volt, a csehek nagyon jó vendéglátók voltak. Nem vittek túlzásba semmit, ott voltak komolyak ahol kellett és ott voltak komolytalanok, ahol kellett. Bemutatnám Horácot, a verseny meteorologusát illetve a napi feladatok kiíróját :

kis szoknya, pandás fülvédő megvan? Nem mellesleg nagyon korrekt munkát végzett, a verseny elején volt 2 nap amikor mindenki terepen kötött ki a mi kategóriánkból (azaz nem tudta megrepülni a feladatot és nem a reptéren szállt le), de utána belejött és nem volt több ilyen. 14 napból 12 (!!) repültünk, miután haza jöttem mindeki azt mondta, hogy nem emlékszik ilyenre a közelmultból. Fárasztó is volt, az első héten sapkában repültünk mert hideg volt, a második hétre megérkezett a nyár. Az eredményem a futottak még kategoria, aminek több oka is van (nyilván). Én talán egy icipicit többet vártam volna magmtól, de semmiképp nem vagyok magam alá zuhanva. Döbbenetes a különbség egy francia-német-cseh csapat felkészülésében, részvételében a miénkhez képest egy ilyen versenyen.

Itt jövööööök

Kint ért a 40. születésnapom, nagyon kis cuki volt. Minden reggel briefing van, akkor kapjuk a feladatot, meteor infot, egyéb ügyek megbeszélése. 22-én reggel felköszöntöttek és a csajok tök spontán elkezdték énekelni a HB-! Szuper jó volt.
A verseny után (tudom, ideálisabb lett volan előtte, de Life is not a ponihof, ugye) volt még egy egyhetes edzőtábor otthon, ahol szintén repültünk. Röviden számokban:
3 repülőgáppel repültem (állandóan kiraktak az előzőből)
- életem leggyorsabb távrepülése (286 km 114km/h átlaggal, nem csak az én érdemem, ment előttem az oktató egy mésik géppel és mutatta, hogy is kéne ezt a sportot csinálni... :))
- harmadik 500 km feletti távom
- első távom egy új típussal
Szóval itt sem unatkoztunk, összesen kb. 80-90 órát repültem az elmúlt egy hónap alatt.
Még egy kis matek, idén eddig 36 napot dolgoztam. Na jó, innentől nincs is több szabim... Illetve ugye egy hónap betegszabim is volt. Térdem többé-kevésbé ok, csináltam a gyakorlatokat Csehországban és itthon is, doki elégedett volt ma.
Tegnap vezettem vissza, hát az eddigi 9 év asszem legrosszabb útját tudom magam mögött. Eleve, már Pesten elb...tam az indulásnál, majd a navi Munchen helyett Innsbruck felé vitt, ami bazi szép lett volna, ha nem épp egy 14 órás út 9 és 12. órája közé esett volna. Természetesen le is fotoztak, mindenhol 100-as tábla volt és egyszerűen nem volt cérnám 100-al vezetni egy autópályán. Erre végre beérek a városba, ahol b+ belefutok a hétfői görkorcsolya eventbe, sírni tudtam volna. A cuccaimat tegnap este óta hordom felfelé, még mindig van a kocsiban.
De! kilépek a teraszra:

hoppácska mondom, ilyenem mintha nem lett volna mielőtt elmentem. L ültetett nekem kicsi napraforgókat mialatt nem voltam itthon, két kis kezével, mert szerinte ez tök vidám. Komolyan, ledöbbentem. Hihetetlen és nem is tudom elmondani az érzést. Meg írt kis cetlit, ami az ágyon várt. (utazik, csak hétvégén kerül elő). Viszont Anyukám levese (aka mai vacsorám) megromlott az úton, gyászom mély....
Az egyik virágomnak itt könyörögtem tavasz óta, hogy hozza már a virágokat, amiket előtte évi 2x megtett, de most kimaradt a tél. A kis rohadék megvárta, hogy eltűnjek egy hónapra és kivirágzott... :)))

zajlik az élet

7 hete műtöttek

1,5 hét után eldobtam a mankókat (4 helyett)
2,5 hét után már alig alig hordtam a térdsínt (szintén 4 hét lett volna)
5,5 hét után vitorlázórepülőben ültem (és vezettem, lévén egyedül üldögélek ott)
a 6 hetes kontrollon 90fokot mért a doki (ez nem tetszett, illetve, hogy 80-110 között határozta meg a sávot és hát lehettem volna jobb is - bár mondjuk épp most jut eszembe, hogy valójában az egy 5 hetes kontroll volt, mert másnap utaztam el)

A reptér talaja azért kihívás volt, illetve a 4-5 órás repülések után a repülőből való kiszállás és újra séta is kicsit. Viszont az utóbbi napokban már elég szépen lépcsőzgetek lefelé is, illetve ma az állítható pedálos biciklin már 115 fokos állásban tekertem. (két hete az utolsó rehabon ez 80 volt). Futni lehet, hogy tudnék már, de csak nagyon óvatosban és csakis egyenletes talajon. A reptéren még két gyorsat se tudtam lépni egymás után. Ennyit a számokról.

Ja, nem. Híztam másfél kilót. Ami mondjuk kiemelkedő ebben, hogy mindezt az elmúlt 2 hétben. A versenyen 2x volt pörkölt vacsira, ezen felül volt kemencében sült csülök, gulyás, előétel, desszert minden nap boooaa. Bár mindenből kb. fél adagot ettem, a  mozgás hiánya már nagyon meglátszik. Visszajött az összes narancsbőröm (x2) és kb. úgy érzem magam, mintha a tavaly júniustól februárig tartó láb napok és egyéb edzések meg sem történtek volna. (ok, a narancsbőrért nagyjából mindent el is követtem :)))

Tegnap a reptéren találtam egy új parfümöt, eléggé beleszerelmesedtem

Már csak szert kellene tennem egy olyan pici utazó parfümszóró szettre.










valamit akartam még irni, de elfejtettem.

ja.
megjött a naptáááááár

Állatorvosi ló

Van nekem egy állatorvosi lovam.

Ismeritek azt a sztorit amikor egy pár összejött, tugedörforevör, vettek egy kutyát. Egy bull terriert. Jimmy Choo után (mondjuk ez már utal valamire szerintem, nem a srác nevezte el...) a tyutyi a Jimmy nevet kapta. Aztán egy szép nap anyu lelépett, a cipőket sanszosan magával vitte, a kutyát nem annyira. Asszem talán a kecót is kipakolta. A kutyával ott maradt pasi pedig bánatában elkezdett kreativoskodni és azóta Jimmyről ilyen és még ilyenebb képek készülnek:

Na itt jöttem én a képbe. Egyik legjobb barátomék imádják a bullokat, gondoltam meglepem őket, ugyanis a srác ad ki naptárt évente a rajzokkal. Az USA-ban élnek Jimmyvel. Mivel L ott töltötte az egész őszt illetve részben a telet gondoltam sima ügy lesz ez. Óh én naív!

Először is, már sokkal sokkal korábban eszembe juthatott volna. Mindegy, amikor végülis megtörtént már január volt. Megrendeltem, Miamiba postázással. Mivel a Martin Luther King napot még nem vettük át, így megbocsájtható módon ezt nem kalkuláltam bele a szállításba. Ennek csak annyi lett a következménye, hogy pont 2 órával kerülte el L-t, akinek már a reptéren kellett lennie, amikor megérkezett a tracking info, hogy átvették a hotelben. Eltelt pár hét, L nem ment többé Miamiba. Naptárt visszaküldték. L kifizette (amire én nem lennék hajlandó) a postázást Európába. Mondtam neki, legalább az olcsóbbat válassza! (Olcsó= kb. a naptár ára és max 21 munkanap, drága: x2 és max. 10 munkanap) így is kalkuláltam, múlt héten mondom neki, Te ez sose ért ide. Azt mondja, hogy hogy? Ekkor derült ki, hogy A FÉRFIEMBER ráadásul a drágább postázást fizette ki. Szuper. Naptár sehol. De ha megjön akkor még fizethetek érte majd vámot...
Azon, hogy reméljük mèg idén ideér először még röhögtünk. Aztán azt mondja L, nem tudja ki lehet a USPS európai partnere? Talán a UPS? Mondom akkor erre ráb..tunk, mert a UPS-nek mi repüljük a svájci járatait... 

íme

az új térdem

Mondtam itt a csajoknak, hogy baszki, azért elég jó munkát végzett a doki, de hogy fogom így sajnáltatni magam, mikor kb. ugy néz ki mintha megcsípett volna 3 szúnyog.
Ami vicces, hogy ma mondtam a szemben lakó, bottal járó néninek, hogy szaladjon bátran fel előttem a lépcsőn, mert gyorsabb lesz mint én. Amúgy amíg használtam a mankót (1,5 hét kb.) addig az utcán sétálva simán éreztem az együttérző tekintetekből, hogy az öregasszonyok bevettek a csapatukba.
Szintén vicces volt, amikor kiszedték a varratokat, doki mondja, hogy akkor még 2 hét mankó, néz körül a szobában, néz rám, hmmm, otthon felejtettem őket, bocs doki. Röhögtünk.
Ami szar, hogy az ágyban fekve nem tudom felhúzni a lábaimat, itt zavar a leginkább. Doki szerint 50, gyógytornász szerint 80 fokot hajlik most. A gyógytornászé áll közelebb a valósághoz.
Kaptam "receptre" szobabiciklit

illetve egy Compex nevű szerkezetet is, amivel stimulálom a combizmaimat. Ezeken felül van a heti 2 gyógytorna, illetve az ott csinált feladatok itthoni gyakorlása. Hétfőn meg már megyek vissza az irodába.
Megérkeztek az új lakók

Illetve a mai séta közben:

Ami vicces volt, hogy ez egy földszinti erkély volt és alatta feküdt egy másik macs és folyamatosan ezt az erkélyt bámulta, tiszta szerelmi macska erkély jelenet volt.

Itthon

A műtétet végülis átrakták keddre múlt héten, ahogy a doki fogalmazott előző nap: enyém lett a pol pozició. 6-kor felvettek a kórházba, 7.15-kor a műtőben voltam és kevesebb mint egy óra alatt meg is csinálta a doki. Helyi érzéstelenítést választottam altatás helyett, ami azért kicsit földön kívüli élmény, hogy fúrják -faragják a térded (szó szerint) te meg nem érzel belőle jóformán semmit, csak nézed a mozit a monitoron. Mondtam is az aneszesnek amikor kezdődött, hogy hozhatna pattogatott kukoricát. Nem hozott :(. A dokitol meg megkérdeztem, hogy egy foto albummal fog kedveskedni a végén, mert néha megállította a felvételt és fotokat csináltatott. És igen, valóban, kaptam szép belső képeket a bal térdemről. A műtét után pár óra a lábadozóban majd felvittek a szobába. Mondtam, hogy azonnal hozzanak valami kaját mert éhenhalok. A kórház. Asszem egy kép többet mond sok szónál, ez volt a vacsora:

nem tudom mennyire látszik a lazac, pármai sonka, kis tatár bifsztek stb stb a képen....
De hogy azért nehogy azt gondoljam, hogy nyaraláson vagyok, az emberi böszmeség egy svájci kórházban is szépen megmutatkozik. 3 ágyas szoba. Bal oldalmon egy vénkurva egy idősebb nő. Szerdán, egész nap a vonalas telefonon pofázott, majd amikor véletlenül kiment a szobából (jóval mobilabb volt mint én), akkor 5x csörgött az a szájbavert telefon. Este 8-ig bírtam. Akkor eldurrant az agyam és elmagyaráztam neki, hogy bazira értékelem, hogy úgy érzi, hogy egy wellness hotelben töltjük épp pangó óráinkat együtt, de valójában egy kórházban vagyunk és szuper lenne, ha ez a pihenésről is szólhatna. Bazmeg, nem értette. Hogy ő mit tud tenni azzal, hogy őt hivogatják. Elmagyaráztam neki. A következő nap reggel 8 és 12.30 között 6 db telefonhívása volt, az utolsó kb. 20 percig (!!) tartott. A 15. perc környékén kinyitottam a laptopomat, elfelejtettem bedugni a fülhallgatómat, elinditottam a Mi kis falunkat és kicsit fel is hangosítottam, hogy biztosan jól halljam minden részletét. Komolyan, az emberek tisztelete a másik irányába és társas együttlétezése vérlázító. Utána csönd volt.

Már itthon, kellőképpen fáradékony vagyok. L hozott-vitt, bevásárolt, főzött, megfürdetett.  Szeretget, de azért nem felejti el meg-meg említeni (amikor nagyon sajnálni kezdeném magamat), hogy ugye nem felejtjük el, miért is vagyok itt (kitesurf baleset nyaralás alatt Kubában) és azt se, hogy nem Angola 2-es számú kórházában műtöttek meg és tervezik meg a rehabilitációmat. :) illetve amikor sétálunk a kocsija felé a kórházi elbocsajtás után és valamit beszóltam neki: hosszú lesz innen hazasétálni.
Vannak ilyen jeleneteink is:
L: van jégkocka?
én: van
L: hol?
én: általában a mélyhűtőben tartom... LOL

(nem hülye amúgy, csak hülyén feltett kérdésre ez a válasz jár)

A diagnózis

Anterior cruciate ligament, azaz elülső keresztszalag szakadás.
Műtét 22-e, szalag pótlás.
4 hét mankó és MINDEN megbánása a műtétet követő napokban.
5,5 héttel a műtét után én repülőbe fogok ülni és versenyezni.
Kérdés?


Ugyanitt könyv, sorozat és film címekre korlátlan mennyiségben vevő lennék! Előre is köszi!

Hasta la victoria siempre FIDEL II

Folyt....

A kocsiban levő jó fékről még annyit, hogy ma lefejeltem a szélvédőt az első kereszteződésben miután 2 hét után beültem a saját kocsimba.

Szóval még a közlekedésről. 

Az utak minősége szar, olyan lukak es hupszlik vannak, hogy néha repült az autó amikor nem figyeltem eléggé és belementem egybe.

Olyan opció szerintem nem is nagyon létezik, hogy gps-es kocsit bérelsz (eleve csak kubai kocsikölcsönző cégek vannak, hertz avis stb felejtős), de ezt tudtam. Volt térkép is nálam, illetve a map.me egy szuper offline app. A telefont persze dugdostam mert azt olvastam, hogy a rendőrök el is vehetik ha meglátják nálad, amit nem tudom igaz-e de nem volt kedvem kisérletezgetni. Ok, mondjuk csinált olyat a navi, hogy képzeljetek egy egy kb. 30km hosszú, egyenes utat, kvázi mint egy híd, vagy ilyen töltés szerűség, jobb-bal oldalt csak a tenger és akkor mondja, hogy 900m múlva menj egyenesen. Okés. Mert olyan sok opció van balra kanyarodni :D

Illetve mikor átvettem a kocsit a srác elmondta, hogy, merre menjek. Egyszer követtem csak a navit ehelyett, bevitt egy olyan szakaszra, ahol nem volt út (még szar minőségű sem), az emberek tágra nyílt szemmel bámultak, hogy mija a faszt keresek itt. Kicsit én is bámultam ugyan, de a navi rendíthetetlenül mutatta merre menjek, ami korrekt is volt, csak javarészt járhatatlan.

A piros részt vezettem, a kék volt az eltévedéses szakasz.

ilyen utakkal:

Itt azért volt bennem egy kis stressz meg kell mondjam, pedig a kocsi tele volt benzinnel, telefon feltöltve, plusz tudtam, ha valami történik az emberek segíteni fognak, hiába nem beszelünk egy nyelvet. De akkor is, éreztem az adrenalit magamban, világvégi kubai kis faluban, járhatatlan utakon... el is ütöttem két kis csirkét :(((

Körforgalomban, bent simán megáll mert bazmeg épp eszébe jutott valami. Kb. 10cm-en múlott egyszer hogy egy ilyet nem koccoltam le a szuper jó fékekkel a kocsiban.

Amikor városokon visz át az út, akkor teljesen lelassul az ember, minden van az utcán. Plusz az egész országban jellenzően az út szélén stoppolnak az emberek, ami szintén őrület kicsit.... ja és mindenki villogott rám, nem tudtam megfejteni miért. Egy darabig próbálkoztam, de feladtam. Amúgy ez a vezetés dolog kicsit feszegette a határaimat, nem tudtam akarom-e, egész biztos jó ötlet-e. Utólag ok, de ez kicsit komfortzóna kilépéses dolognak tűnt néha. Aznap főleg, amikor elmentem Trinidadba mert nem volt szél. Mikor hazafelé vezettem már besötétedett (hello lovaskocsik!) illetve hogy tuti legyen az élmény elkezdett szakadni az eső. Ott volt ilyen pánik közeli állapot, hogy eltévedtem stb, de próbáltam racionálisan megmagyarázni magamnak, hogy ott azon a szakaszon nincs olyan, hogy eltévedni, mert jobbra-balra csak a víz van, legközelebbi út az már Miami, szóval no para. :))

Balin tudtam, hogy no fucking way, hogy vezessek. Kicsit rá is paráztam a dologra, amit én amúgy nem szoktam, főleg hogy mondták hogy oh 500km, számolj rá 10 órát (6volt a valóságban) és valahogy nem volt kedvem emiatt lekésni a repülőmet utolsó nap. Illetve az egyetlen nagyon negativ pontja az appnek, hogy irrealis időket ad a távokra. Össze is zörrentünk ezen a dolgon L-val. Ezen is, de bennem amugy is dolgozott valami feszkó az első pár napban, szóval asszem pont valentin napon kicsit kiborultam, majd szépen kisimult minden az második felére a hétnek.

Az utak mentén Fidelt és Chet éltető mozgalmi táblák sora, Lenin tsz-szel kiegészítve. Ugyankkor a kubai ember szegény, 30 euróból él havonta, az állatok az út mentén csontsoványak, a gazdaságuk haldoklik. 

Szóval miután ő hazajött én átmentem Cayo Guillermora. A szálloda itt már nem volt olyan jó, ellenben a kitesurf beachen van, aminél nem létezik jobb elhelyezkedés. Sajnos nem fújt annyit a szél amennyit szerettem volna, de amikor igen, akkor fantasztikus volt. Zseniális érzés, ahogy érzed, hogy feljődsz, ahogy szörfözés közben lenézel és lelátsz a tenger aljára az átlátszó vízben. Amúgy is, ez a hely pont olyan volt mint a képek az internetről. Soha nem láttam még ennyire szép helyet és ez a rész most még nem túlzsúfolt. Playa Pilar, már épitkeznek sajnos több helyen.

Nyilván, hogy még érdekesebb legyen, hétfőn megrántottam a térdem, amiről első pillanatban konkrétan azt gondoltam, hogy szétszakítottam a szalagokat a bal lábamban. Ilyenkor van az, hogy ugye azért jók az extrém sportok mert csupa kedves emberrel ismerkedsz meg, mint pl. mentősök, nővérkék, orvosok. Így is történt most is, hozzáteszem, szerintem a kitesurf nem extrém sport, csak azért mert egy viszonylag új (10-15 eves) sportró beszélünk, attól az még nem extrém. Mint ahogy szörfözni sem extrém sport. Na mindegy, nem szakadt szét a térdem, de most mehetek rehabra itthon, meg kereshetek térd specialistát. 

Emberek: végtelenül kedvesek és jó indulatúak. Kuba még egy rettenetesen biztonságos ország, 99% körüli az írni- olvasni tudók aránya! Egyedül azok voltak köcsögök akinek pont munkájukból adódóan kedvesnek kellett volna lenniük, a második hotelben a recepciósok.

Amúgy tényleg teljesen szocreál feelinged van, zörög, zajos a hűtő a szobában, csíkozódik a tv adás. A második szállodában egy csomó minden nem működött a szobában és ebből volt ami végig úgy is maradt. Ja nem. Amikor megérkeztem a légkondi be volt ragadva 20 fokon. A végére ez lement 17-re :))). Volt megint csótány sztorim, megőrülök tőlük, az első éjjel hajnali 3kor csatáztunk (nyertem) utána bedugaszoltam az összes lyukat, lefolyót stb éjszakára. Nem jött több azon az első 3cm-es példányon kívül. A brazil testvére nagyobb volt anno és az még repült is, brrrrrrrr és boaaaaa.

Kicsit eszembe jutott a magyar virtus amikor a kanadiak javaslatára az utolsó napon ebédre és vacsorára fogtuk magunkat és a beachen átsétáltunk a szomszéd hotelbe. Ugyanolyan színű karszalagok voltak mind a két helyen, így nem nagyon vették észre az önkiszolgáló étteremben, hogy a fél szomszéd szállodát is ők etetik, ellenben ott legalább ehető volt a kaja és nem kellett vágni a füstöt illetve undorító kajaszagban enni a szar kaját, hanem normális volt a táp.

L jött értem Zürichbe, amíg lezuhanyoztam otthon addig elment bevásárolni, hozott kaját és tulipánt, megfőzött, majd megszeretgetett. Hmmm....

Szóval Kuba jó volt, gyönyörű volt, kicsit vissza az időben, kicsit vadromantikus trip volt. Aminek meg volt a maga varázsa és bája. Ugyanakkor az már néha nem vicces mennyit kell várni mindenre. De úgy hogy tudod, hogy nyaralni vagy ott úgy nem mindegy?

Csinálok majd ilyen picasa albumot, akit érdekel több foto, küldjön egy mailt és küldök vissza meghívót az albumhoz.   

Jelenetek egy kapcsolatból: 

Én: csinálj már rólam fotot ahogy kiemelkedem a vizből, tudod mint az az állat (nem jutott eszembe angolul a sellő)

L: bálna?

Még most is sírok a röhögéstől.

Hasta la victoria siempre FIDEL

azaz Kuba

Régóta bennem volt a mehetnék Kubába. Mielőtt Fidel meghal, mondtam. Ok, ez a része nem jött össze, nem mintha lenne bármilyen jelentősége.

2 hét volt. Eléggé last minute döntés volt, mint majdnem minden utazásosdi L-val. Ok, azt legalább 2 héttel indulás előtt eldöntöttük, hova megyünk. Eredetileg Miami volt, azt javarészt én szavaztam le, aztán szóba jött Panama, azt inkább ő. Legyen akkor Kuba. Rábólintott ő is. Pénteken indultunk, szerdán már vett is jegyet. Örültem, hogy végülis csatlakozik a nyaralásunkhoz :D. Amúgy a valódi kérdés nem az volt, hogy csatlakozik-e, hanem, hogy honnan érkezik, velem együtt jön-e, esetleg Miamiból.
Velem jött, jobb volt ez így.

Varaderon töltöttünk egy hetet kettesben, ő hazajött, én átmentem egy másik részre kiteozni. Kalandos utazás volt, megkaptam amire vágytam, hogy lássak a valódi Kubából is valamit a varaderoi szállodasoron kivül. Ami azért szintén Kuba, de az való igaz, hogy nem Varaderoból áll az ország.

Egy kis élménybeszámoló
Airberlin, Dusseldorf-Varadero. 2 órás késéssel, gépcserével kezdődött.
Az ország valahogy elég sok ponton úgy működik, ahogy anno Magyarország. Kis ízelítő ebből már a reptéren, pénzváltás. 4 ablak, 2 működik, de legalább ott se halad a sor. Még egy ablak megnyílik. Odakerülök az egyikhez végre, hölgy feláll, kisétál, eltelik pár perc, visszajön kezében egy ollóval, pakolgat kicsit a fiókjában, majd elveszi az útlevelemet.
2 féle pénz van, ami valójában csak egy, mert mint turista, nem kaphatsz helyi pénzt és mint helyi, nem lehet turista pesod. Kb. egy az egyben váltják az euroval a turista pénzt.
Varadero. Szuper jó szállodában voltunk. Gyerekmentes, all inclusive. Nem is nagyon van masmilyen szállás ott. Biztos lehet szobákat bérelni, de egy ilyen 3-4 csillagos, csak reggelis megoldas pl. nem nagyon létezik. Eleve, nem is lehet semmit foglalni, pl. bookingon. Csak utazasi irodan keresztul. A beach szuper jó volt, a szállodán belül volt néhány a'la carte étterem, volt, ahol a kaja volt szar és a kiszolgálás szuper, volt ahol forditva. Olyan nem nagyon volt, ahol mind a kettő csillagos 5-ös lett volna, de azért el lehetett lenni. Nekem kicsit fura volt, én nem voltam még ilyen szállodában és nem is lett szimpatikusabb a dolog a reggelihez Absolut vodkat vedelő, vagy délután 2-re már csatak részeg, a pool mellett kávéstermoszból (!!) mojitot italozó, beachre egyszer le nem menő kanadaiaktól. Mi lejártunk a beachre minden nap, illetve egy nap elmentünk Havannába. L szerint Havanna egy lepusztult, szegény nagyváros, amiben semmi romantikusat nem tud belelátni. Én eltöltöttem volna ott talán még egy napot, de ez most nem volt opció.
A szállodai A'la carte éttermekbe fel kell iratkozni, amit egy ember csinal, kézzel írott bejelentkező kártyákkal, amihez csak egy órát kell sorban állnod, de 45 perc után az addig körmöt reszelgető, másik asztalnál ülő hölgy is úgy dönt, hogy beszáll ebbe a munka nevű mókuskerékbe és kitölt ő is pár cetlit. Kézzel. (ez megvan ez a kép ugye? ilyen virág is állt mellette, ez is megvan, ugye?)

Internet. 3-4G felejtős úri huncutság, amivel amúgy éppenséggel semmi bajom nem volt, sőt mivel így L sem azon lógott egész nap, még örültem is neki. Annak már persze kevésbé, hogy amikor a mégis elérhető inetrnethez kártyát akarsz venni (szállodák lobbijában van csak net) akkor sorba kell állnod, ahol kézzel felvezetnek mindent szépen papírra, mert ugye "dolgozni, csak pontosan, szépen"... Persze, a felcsatlakozás néha már 20 perc alatt meg is volt, már lehetett is száguldani az információs sztrádán.. (na, na, facebook, vagy icloud levelek nem szocialista államokba való dolgok, ugye?) egész addig, amíg a rendszer úgy 3 percenként le nem csapott és kezdhetted előről az egészet a picsába.
Közlekedés. Vonat nincs, belföldi repülőjáratok nincsenek. Én sose voltam hátizsákos turista, de a kubai buszközlekedés szerintem még nekik sem való. Pontosan ezért történhet az meg, hogy amikor kérek egy árajanlatot egy 500km-re lévő helyre, akkor 411 euros érkezik, egy irányba...Ami azért szerintem extrém durva. Itt jött be, hogy akkor béreljek kocsit. Meg kellett volna tenni még itthonról, mert szerintem csak egy óriási mázlinak, illetve L spanyol anyanyelvének köszönhető, hogy lett egy autóm egy hétre. (3 napnál rövidebb időre oda se adjak, egy napos pl havannai utat a szállodán keresztül, állami céggel kell megoldani). Az autó borzalmas állapotban volt (szerintem. A srác szerint minden új volt rajta) de meg lehetett szokni. 1540km-t vezettem és azt gondolom, nem semmi tapasztalat volt. Egy autópálya van Kubában és minden nagyon messze van egymástól. Az az egy autópálya 2x3 sávos. Na, közlekedés a következőképpen néz ki rajta: Mindenki ott megy ahol jól esik, bár ez nem olyan veszélyes, mert: 1, nincs túl nagy forgalom 2, a lovaskocsik vannak annyira jófejek, hogy azért ők nem jönnek be a belső sávba, főleg akkor nem amikor a forgalommal szembeni oldalon haladnak (!!). De a gyalogosok bejönnek (főleg akik árulnak valamit, hagymát, sajtot ilyesmiket), sőt, ők át is rohangálnak a sávokon. Vannak részek, ahol az autópálya egy pillanat alatt a 6-ból 3 sávra csökken, akkor a középső azé, aki előz. Vagy a ZILé, mert a ZIL kurva erős autó. Rengeteg van belőlük, ZIL, KAMAZ, kispolski, 1600-os zsiguli, Traktor (szintén az autópályán) illetve természetesen a jellegzetes 50-es évekbeli amerikai autók. Azokból néhány olyan pöpec állapotban van, hogy a saját autómat eldugdosnám mellőle...
Ez volt a járgányom

 Sima kereszteződés, nem is túl forgalmas, hiányoznak a kutyák és a gyalogosok:

Na, innen folytatom, még a közlekedés részhez is van pár leirandó, de most elfáradtam :)

nőgyógyász

Kezdem ugy erezni, ezzel a fajta orvos csoporttal mindig lukra futok, hogy kepletesen fogalmazzak.
2000-es evek eleje, videki kislany felkerul Bp-ra, hat talaljunk egy dokit.
3. kerulet, 10 emeletes panel aljaban egy luk (ha mar olyan jol bejott az elobb is ez). Szuk "folyoso" 3 muanyag szek. Idopontra megyek, ulok, varok, ulok, varok. Majd ugy jo fel oraval az idopont utan EN batorkodom megkerdezni, hogy ugy megis wtf. Jaaaa, hat a dr ur MAJD erkezik. Jaaa, ertem. Mondom, akkor MAJD en is visszajovok. Nezhetunk uj idopontot? Persze. Anyadnak...
Kilibbenek videki kisvarosom tagas, uj (hatast kelto) rendelojebe es fele annyiert megcsinaltatom ugyanazt a vizsgalatot.

Mar kulfoldre szakadt hazankfiakent gondoltam, legyen egy mammografis vizsgalat. 3x (!!) kerdeztem meg (a vizsgalat elott) azt a tb szolgaltatot, akit kisebb vagyonnal latok el evente, hogy ha itt, ebben az idiotan draga orszagban elmegyek egy ilyenre, akkkor kifizetik e. 3x kaptam pozitiv valaszt, ho-ho-ho, ingye lesz mammografiam (vadasz, vadasz ahogy mondja a vicc...) Elmentem, kesz lett, jon a szamla. Micsoda csoda, ki kellett fizetnem, mert hat igen, valoban letezik olyan mammo ami ingyen van, de en SAJNOS PONT nem tartoztam abba a kategoriaba. Felhuzott szemoldokkel kifizettem. Ezek utan 2 evig zaklatott a nogyogyasz, majd ramkuldte az inkasszot, hogy en nem fizettem. Ket sikeres ev utan kiderult, hogy amit en a vizsgalat utan kifizettem, az a szamla FELE volt. Tehat kifizettem meg egyszer majdnem ugyanannyit es felhuztam a masik szemoldokom is.

Ok, akkor menjunk ismet mert hat ideje van a vizsgalatnak. Oktober, Magyarorszag ismet, masik videki varoskam (mivel az elozo minden szerda delutan rendel kb 3 orat, kicsit nehez beleszervezni, hogy pont beleessen a latogatasomba....), uj doki, uj (hatast kelto) rendelo. Megvizsgal, miomakat talal. Hmm, ilyenem nem volt meg, elmondja, 3 honap mulva kene jonnom, hogy ossze tudjuk hasonlitani van e valtozas.
Jo kislanykent 3 honapra ra ujra bejelentkezem, bemegyek, ahol kozli velem doki bacsi, hogy hat hmm hmm, de ugy tunik, hogy az elozo vizsgalataim adatai valahogy elvesztek es nincsenek benne a szamitogepben (2017-et irunk, nem 1997-et). Uhum, mondom ok. Es akkor? Doki bacsi fizeti majd a kovetkezo repjegyem vagy?? Haaaat nem is olyan biztos az, de most adhatok egy 10-est a mostani vizsgalatert. Kulonben is, ők adtak nekem egy kiskonyvet a fotokkal, az hol van? Hm, valoban ez igaz, adtak es ha minden jol megy, akkor Svajcban a fiokomban. Majd volt meg mas dolog is amit meg kellett csinalni, egy szo mint szaz, olyan kb. osszesen egy ora meloert otthagytam neki 80e forint koruli osszeget. Mjad amikor visszajottem es megtalaltam a kiskonyvemet, meg aznap amikor megerkeztem, elkuldtem neki emilben fotokkal egyutt. Ez volt 16 napja. Azota annyi nem erkezett valaszkent, hogy huzd meg a fulem. Szerintem siman köcsögösködhet ilyen oraber mellett....

Romantic level 5 millio

fekszem a pasimon tegnap.
"I'm listening your heart."
"I didn't fart"

Spirit of Hungary

Koveti-e valaki rajtam kivul kis varosom szulottje, Fa Nandor "hajokazasat"?
Komolyan mondom, ember feletti. Nyilvan mar a Szent Jupat kaland is szem elott volt nekem, majd kicsit eltunt es most ujra, az utolso Vendee Globejan kezdtem el ismet kovetni. Persze az internetnek koszonhetoen szuperul kovetheto, itt, Nandi nagyon jo hajonaplokat ir, telefonbeszelgeteseket lehet meghallgatni amikor vagy a csapat vagy a verseny vezetese beszelget vele. 63 evesen, egy 60 labas hajokan, keresztul a nagy vilagon, helyenkent embertelen korulmenyek kozott. Nagyapam 67 evesen halt meg amikor en 21 voltam es gyerekkorom ota minden alkalommal amikor meglatogattuk es reggel 9 -10 korul odaertunk, mar megvolt a reggeli "betevoje". Imadtuk ot, igazandibol a kulonbseg ami oriasi, persze semmi ertelme az ilyen osszehasonlitgatasoknak. De 63 evesen egy ilyet vegig csinalni, 3 honapot eltolteni egy (bocsanat) bárkában hanykolodva a tengeren, le a kalappal!
A gyoztesek holnap varhatoak, oriasi nagy csata zajlik az elso helyert. Itt a verseny honlapja.