2015. szeptember 12., szombat

mindennapi puffogasaim

Az elso a volt pasim. Komolyan, annyira raboritanam az asztalt, de nem akarok tobb problemat generalni neki, mint amennyi van neki magatol is es meg hosszabba tenni a gyogyulasi folyamatot. 5 honapja nem elunk egyutt. Ebbol 2 meg hivatalosan egy lakast bereltunk, de o mar nem lakott ott, elkoltozni jott vissza. 3 honapja mar teljesen kulon elunk. Nem voltam ott amikor elcuccolt. Tudtam, mi fog tortenni mert annyira tisztaban volt a sajat cuccaival, igy megprobaltam megelozni a dramat es szetvalogatni a cuccokat elotte. Nem sikerult mindent, ennek kovetkezteben elvitte az osszes szerszamomat, meg a fogasomat, meg a ruhaszaritomat etc etc... egy hulye szoget nem tudtam beverni anelkul, hogy ne kelljen kolcson kernem szerszamot. Plusz nalam volt egy felfujhato matraca, amit vissza akartam adni.
Jeleztem neki. o meg jelezte, hogy a minimalisat szeretne velem talalkozni.  Mondta, hogy majd lefotozza a cuccokat es mondjam meg mi az enyem. ok. Fotok sose erkeztek meg, ezert ujra irtam neki, hogy hat tul kene ezen lepnunk. Ok, menjek fel. Megkerdeztem tole (en a kedves), hogy nem gaz a talalkozas? Nem, menjek. Felmegyek, Murphy persze dolgozott. Pasim abban a ket percben telefonalt ram (nem is volt az orszagban, nem is szamitottam ra, hogy hivni fog), lehalkitottam, de aztan ujra csorgott (meg ugyanaz a hivas volt, csak fura a telefonom mostanaban) de en azt hittem mar ujra hiv, felvettem, mondtam neki, hogy visszahivom. Osszeszedtem a cuccaimat, leleptem.
Nem telt el 10 perc, mar jon az sms. Jaj, mondom. Persze kicsit uldozesi manias, hogy "micsoda veletlen, hogy pont akkor hiv, bla bla bla, o mar nem akar tobbe latni engem bla bla bla... " Visszairtam neki egy uzenetet, hogy en meg akarom, majd kesobb, ha leultek a dolgok, mert meg mindig egy ertelmes embernek tartom es nem az utolso 2 uzenete alapjan itelem meg ot... Uzenetvaltasok sora, probaltam nyugodt maradni, o meg irja, hogy hat direkt provokalta ki ezt az egeszet, hogy tudassa velem, hogy nem akar tobbet latni. Mondom, te, ezt eddig is tudtam, es nyilvan nem ezert irtal. Azert irtal, mert kib... feltekeny vagy, meg mindig nem tudod elfogadni, hogy veget vetettem ennek (ezt mar nem irtam meg neki, csak nektek) es pontosan ezert cserelgeted a kepedet mindenhol az uj noddel, hogy biztos legyel benne, hogy en is latom. Kar, hogy nem erdekel. Kar, hogy nem tudod ferfikent kezelni. Kar ezert az egeszert, de pont ezek miatt is lett vege. Es mindenre az a valasza, hogy 20 frank, miert nem veszel ujat? Sajat pocsoddel kisfiam a csalanban, ne az enyemmel, ok??

Jovok haza bevasarlasbol. 3 orias szatyor a kezemben. Csomagszallito postas, fulbevalos svajci hulyegyerek all az ajtoban a haznal. Nehez?- kerdezi, majd besetal mogottem, gondolom meg rohogott is kicsit. Nem vartam el sose az ilyen fajta segitseget idegentol, de azert kulon bunkonak sem kell lenni szerintem. Nem nehez bazmeg, azert lattad mar az utcan, hogy megalltam veluk, mielott vegleg leszakad a ket kezem.

A pasimnal meg mindig nem voltam, habar amennyit talakoztunk mostanaban.... Hat itt is kivancsi vagyok meddig fog tartani a turelmem. Mert amugy meg az egyuttleteink szuperjok. Jokat beszelgetunk, sokat es jokat szexelunk, vannak eszmeletlenul bensoseges pillanatai a talakozasainknak es mindig van min rohognunk. (mindig kirohogom, amikor mondja, hogy hiaba tartom ele, nem latja szemuveg nelkul. O meg kifejtette, hogy amikor majd oreg leszek es nem latok mar, akkor rajzszogeket fog a labam ele szorni...)
De tudom, hogy van bennem egy bizalmatlansag ami azzal fugg ossze, amit multkor is irtam, meg ami akkor egy vitahoz vezetett. O persze mindent tagadott en nem tudtam konkret erveket felhozni, az oveit meg nem igen hittem el. Igy az maradt, hogy megprobalok tullepni a dolgon, de ugye azert ez bizalom vesztessel jaro ugy volt. Es egy kicsit onbizalom vesztessel is. Ez meg azert konnyen olyan szituaciohoz vezethez, hogy adott esetben abba is belemagyarazok valamit, amiben valoban nincs semmi.

Sajat blogom hulye kepekkel keri tolem, hogy bizonyitsam, hogy nem vagyok robot??? 

2015. szeptember 11., péntek

az en 9/11-em

Igy utolag mar mondhatom, hogy eletem egyik jo sztorija, jo igy elmeselni 14 ev utan is.
Ha megkerdezel valakit, egy valamit biztosan meg tud neked mondani, mit csinalt 2001.09.11-en. En sem vagyok ezzel maskent.
Akkor mar kozel egy eve eltem az USA-ban. Eloszor par honapot Floridaban, majd januartol mar New Yorkban. New York hatamas, lenyugozo, csodalatos. Imadtam minden pillanatat. Mivel turistakent voltam 6 honapos tartozkodast kaptam amikor beleptem, amit lejarat elott beadtam hosszabitasra. De szeptemberben mar menni kellett, meg amugy is haza kellett jonnom megcsinalni a szobeli angolt a diplomamhoz. Az egyetlen dolog az volt, hogy meg egy hetet maradni akartam, mert a Little Italyban dolgoztam, ahol ilyenkor van a San Gennaro fesztival, ami azert meg jo penzzel kecsegtetett indulas elott. Vegul megis lemondtam rola es ugy dontottem, hogy hazajovok az akkora mar ex-é valt pasimmal egyutt. A terv az volt, hogy New Yorkbol visszamegyunk Floridaba par napot (meg karacsonykor nyertunk ingyen szallodai ejszakakat), pihenunk par napot (hurrikan szezon lol) es hazajovunk. Hogy legyen meg egy kis csavar a dologban, a szuleimnek nem mondtam meg, hogy jovok, csak a legjobb baratommal szerveztem le, hogy majd jon ertem Ferihegyre es hazaszallit, mint egy meglepetes csomagot. (legjobb barat szuletesnapja szept 11...). Sot, alibinek meg az is meg volt beszelve, hogy talalkozom a pilotaval is, aki aznap a Malev NY-i jaratat hozta (volna), mivel haver, maga is vitorlazorepulo pilota is.
Szepen meg is szereveztunk mindent, szept 10-en este osszepakoltuk az osszes csomagunkat (kettonknek vagy 20, ex tesoja Lufthansa-s volt, nem kellett fizetni) es 11-en reggel taxival indultunk ki a Kennedyre. Persze kestunk (soha nem kesek repulorol), mar a hangszoron hivtak bennunket, mi voltunk az utolsok akik beszalltak a repulore. Ex egybol el is aludt, ejszakas volt elotte. Kaptunk egy slot-ot, amugy 8.20 korul szalltunk volna fel. Hat kicsit kestunk. Tobbszor repultunk NY-bol amig ott voltunk, de most volt egyedul, amikor Manhattant delrol kerultuk. Es mit latnak szemeim, tuz van az egyik toronyban... Hat mondom, NY eleg nagy varos, majd jonnek azok a nagy piros autok es eloltjak... Akkor meg csak az egyik egett.
Repulunk tovabb, majd kapitany bacsi elkezd beszelni. "Nemzeti veszhelyzet van Amerikaban, le kell szallnunk, a kellemetlensegert elnezesuket kerjuk...." Aha. Na en ebben a pillanatban voltam biztos benne, hogy nekunk reszeltek... Nyilvan van egy csomo pilota haverom, de sajat magad jozan eszevel is ki tudod talalni, ha valami gaz van a repulon, akkor a panikkeltes elkerulese a legfontosabb. Na, tuti biztos voltam benne a csavo hazudik, lezuhanunk, meghalunk. NY-ot latni es meghalni, megha csak epp 24 is vagy.... Remegtem, feltem... Aztan csak leszalltunk Raleighben, Eszak Karolinaban, egy zsebkendonyi repteren. Vartunk vagy egy orat mire lett lepcso (egesz Amerikaban leszallasi parancsot adtak ki, delutan mar csak az Air Force One repult..), aztan bejutottunk a varoba. Ott mondta valaki, hogy osszedoltek a tornyok. Hat, mondom, szerintem biztos van a collapse szonak valami olyan jelentese amit en nem tudok, mert ugye azt nem jelentheti, hogy a WTC osszedolt... Orakkal kesobb (olyan delutan 2 lehetett) amikor bejutottunk a szallodaba, bekapcsoltuk a tv-t es szembesultunk a valosaggal.. Mondtam is exnek, hogy ez mar nem is olyan poenos, menjunk telefonalni. Kiderult, hogy az egyik ismerosunknek valahogy sikerult felhivnia a lakasunkat (nem lehetett aznap Amerikaba telefonalni) es ott mondtak, hogy hat en repulon ulok, semmi gaz!! Na, Anyu meselte, hogy innenton kezdve volt par orajuk az ocsemmel, amikor csak neztek egymasra... Szoval vegulis felhivtam oket, hogy nincs meglepi hazaerkezes, de mi mar uton vagyunk, es jol is vagyunk szerencsere...
Termeszetesen oriasi kaosz a kovetkezo napokban, tengerentuli jaratok torolve, senki nem tud semmit. Vegulis 16-an Frankfurton keresztul sikeresen hazaertunk. Chicagoba meg megtapasztalhattuk a nemet humort.. Ulunk a nagy, ablakos varoban. Egyszer csak megjelenik a repulonk, kozelit az ablak (es a beszallito cso fele), amikor 4 nappal (!) az esemeny utan megszolal a vicces fiu: Mintha csak a WTC-ben ulnenk....
Azota sem voltam NY-ban, de minden nap vagyom vissza....

2015. szeptember 2., szerda

ugy dontottem, hogy elvezem...

minden percet, hogy letezem...
megha ez nem is mindig olyan rettenetesen egyszeru
viszont a lanynak szerintem zsenialisan jo hangja van, imadom ezeket a tipusu hangokat


https://www.youtube.com/watch?v=HFhIph4m75U