Veget ert az idei elso verseny.
Kb. 5 perccel a szatymazi repterre valo megerkezesem utan idegallapotba kerultem es ez el is tartott ugy 3-4 napig.
Azzal kezdodott (bar mar januarban), hogy tavaly oktoberben lefoglalt fahazat kiadtak masnak. Meg innen foglaltak nekem egy szobat a repter mellett. Megerkeztem, par haver mar ott volt, tobbek kozott egy srac, akinek szinten ott volt szobaja. Felkeszitett, bar utolag azt mondom, erre nem lehetett. ATmentem megnezni a szobat. 3 darab egymasbol nyilo "szoba", mienk lett volna a kozepso. 2 db L alakban elrendezett aggyal. Na, meglepett arcot vagtam, hogy en errol nem tudtam, es nagyon nagyon elnezest (a berendezesrol, meretekrol egyebekrol meg nem is szoltam((az elso szobaban volt a Wc, 70-es evek butorzta, es a csalad ugyanazon a szinten lakik)), de en mar kinottem a kollegium feelingbol es en neznek mast. Visszamentem a repterre, nagyon ketsegbeesett arcot vaghattam, mert az egyik helyi vezeto srac azonnal elkezdett telefonalgatni. Ok, szoba lett, egy csaladi haz hatso reszeben, kulon szoba francia aggyal, sajat wc, hatalmas furdo. Ok, elso problema pipa.
Mar eppen ki akartam volna huzni a repulot a kocsibol amikor kiderult, hogy ez, az es meg amaz is hianyzik belole. (ez a repulo a magyar valogatott tulajdona).
Mondjuk halas lehettem, hogy legalabb a szarnyait nem felejtettek valahol mashol. Ez volt penteken. A repulot teljesen normalis uzemkepes allapotra szerdara sikerult hozni. Ez a tipikus kozos lonak turos a hata sztori, megspkelve azzal, amit amugy nem ertek, de nagyon sok emberbol teljesen hianyzik a tulajdonosi szemlelet, azaz, ha nem az enyem, akkor szarok bele az egeszbe.
Szerdaig raadasul jo szar ido is volt, kedden sikerult az elso versenyszamot megrepulnunk.
Szerda este megerkezett L.
Hat, bedobtam a mely vizbe. Eloszor is, mondtam neki, hogy vonattal jojjon le Pestrol, mert megall at IC Szatymazon, teljesen felesleges barhova is kocsival mennem. Jo vette az elso akadalyt. Kovetkezore mar kicsit nehezebb feladatot kapott. Csutortokon leszalltam terepre (azaz nem tudtam befejezni a kiirt feladatot es nem ertem vissza a repterre). Ez egy teljesen normalis dolog nalunk, csak ugye ilyenkor valakinek ki kell hoznia a repulo kocsijat oda, szetszedjuk es ugy jovunk vissza a repterre. Hat a valaki o lett, nem talaltam mast. Eleteben eloszor vezetett Mo-n, szar volt a navigacio, eleteben eloszor huzott szallitokocsit, stb stb. Volt bennem egy olyan erzes, hogy penteken fel fog ulni az elso vonatra... Nem tette, sot! Penteken egy nagyon jot repultem, szombaton mar kevesbe. Majd szombat ejjel sikerult masfel orat allnunk az magyar-osztrak hataron, amit teljesen nonszensznek tartok. Egyesevel engedik be a kocsikat, ez egy kurva nagy vicc, komolyan.
Vissza L-re. Annyire buszke voltam ra, annyira jol vette ezt az egeszet. A haverjaim imadtak, semmit nem kellett neki ketszer elmagyarazni, ott segitett ahol tudott (testi-lelki-minden szinten). Egy kulsosnek (ok, azert o repulo mernok, de vitorlazorepulovel meg nem volt dolga) ez nehez. De o ugy allt hozza, hogy mindig van egy elso alkalom.
Es igy gondolkodtam, hogy elmehet az ember Indoneziaba, a masik vegere a vilagnak, de nekem a legnagyobb boldogsagot Szatymazon sikerult meglatnom, hogy mennyire konnyeden, szepen, egyszeruen es magatol ertetodoen simul bele az eletemnek egy ennyire fontos reszebe. Es alltam reggelente, delutanonkent es csak csodaltam egy-egy mozdulatat, mondatat es valahogy csak nagyon nagyon hálás voltam az egeszert. Es mellette meg kezelt engem is, mert azert akarmennyire nem a legkomolyabb verseny ez, az ember akkor sem veszi fel vallrol, es koncentraltam es votl, hogy csalodott voltam, es volt, hogy orultem es mindig megtalalta a legmegfelelobb szavakat, tetteket, mozdulatokat. Hat igy :)
