Folyt....
A kocsiban levő jó fékről még annyit, hogy ma lefejeltem a szélvédőt az első kereszteződésben miután 2 hét után beültem a saját kocsimba.
Szóval még a közlekedésről.
Az utak minősége szar, olyan lukak es hupszlik vannak, hogy néha repült az autó amikor nem figyeltem eléggé és belementem egybe.
Olyan opció szerintem nem is nagyon létezik, hogy gps-es kocsit bérelsz (eleve csak kubai kocsikölcsönző cégek vannak, hertz avis stb felejtős), de ezt tudtam. Volt térkép is nálam, illetve a map.me egy szuper offline app. A telefont persze dugdostam mert azt olvastam, hogy a rendőrök el is vehetik ha meglátják nálad, amit nem tudom igaz-e de nem volt kedvem kisérletezgetni. Ok, mondjuk csinált olyat a navi, hogy képzeljetek egy egy kb. 30km hosszú, egyenes utat, kvázi mint egy híd, vagy ilyen töltés szerűség, jobb-bal oldalt csak a tenger és akkor mondja, hogy 900m múlva menj egyenesen. Okés. Mert olyan sok opció van balra kanyarodni :D
Illetve mikor átvettem a kocsit a srác elmondta, hogy, merre menjek. Egyszer követtem csak a navit ehelyett, bevitt egy olyan szakaszra, ahol nem volt út (még szar minőségű sem), az emberek tágra nyílt szemmel bámultak, hogy mija a faszt keresek itt. Kicsit én is bámultam ugyan, de a navi rendíthetetlenül mutatta merre menjek, ami korrekt is volt, csak javarészt járhatatlan.
A piros részt vezettem, a kék volt az eltévedéses szakasz.
ilyen utakkal:
Itt azért volt bennem egy kis stressz meg kell mondjam, pedig a kocsi tele volt benzinnel, telefon feltöltve, plusz tudtam, ha valami történik az emberek segíteni fognak, hiába nem beszelünk egy nyelvet. De akkor is, éreztem az adrenalit magamban, világvégi kubai kis faluban, járhatatlan utakon... el is ütöttem két kis csirkét :(((
Körforgalomban, bent simán megáll mert bazmeg épp eszébe jutott valami. Kb. 10cm-en múlott egyszer hogy egy ilyet nem koccoltam le a szuper jó fékekkel a kocsiban.
Amikor városokon visz át az út, akkor teljesen lelassul az ember, minden van az utcán. Plusz az egész országban jellenzően az út szélén stoppolnak az emberek, ami szintén őrület kicsit.... ja és mindenki villogott rám, nem tudtam megfejteni miért. Egy darabig próbálkoztam, de feladtam. Amúgy ez a vezetés dolog kicsit feszegette a határaimat, nem tudtam akarom-e, egész biztos jó ötlet-e. Utólag ok, de ez kicsit komfortzóna kilépéses dolognak tűnt néha. Aznap főleg, amikor elmentem Trinidadba mert nem volt szél. Mikor hazafelé vezettem már besötétedett (hello lovaskocsik!) illetve hogy tuti legyen az élmény elkezdett szakadni az eső. Ott volt ilyen pánik közeli állapot, hogy eltévedtem stb, de próbáltam racionálisan megmagyarázni magamnak, hogy ott azon a szakaszon nincs olyan, hogy eltévedni, mert jobbra-balra csak a víz van, legközelebbi út az már Miami, szóval no para. :))
Balin tudtam, hogy no fucking way, hogy vezessek. Kicsit rá is paráztam a dologra, amit én amúgy nem szoktam, főleg hogy mondták hogy oh 500km, számolj rá 10 órát (6volt a valóságban) és valahogy nem volt kedvem emiatt lekésni a repülőmet utolsó nap. Illetve az egyetlen nagyon negativ pontja az appnek, hogy irrealis időket ad a távokra. Össze is zörrentünk ezen a dolgon L-val. Ezen is, de bennem amugy is dolgozott valami feszkó az első pár napban, szóval asszem pont valentin napon kicsit kiborultam, majd szépen kisimult minden az második felére a hétnek.
Az utak mentén Fidelt és Chet éltető mozgalmi táblák sora, Lenin tsz-szel kiegészítve. Ugyankkor a kubai ember szegény, 30 euróból él havonta, az állatok az út mentén csontsoványak, a gazdaságuk haldoklik.
Szóval miután ő hazajött én átmentem Cayo Guillermora. A szálloda itt már nem volt olyan jó, ellenben a kitesurf beachen van, aminél nem létezik jobb elhelyezkedés. Sajnos nem fújt annyit a szél amennyit szerettem volna, de amikor igen, akkor fantasztikus volt. Zseniális érzés, ahogy érzed, hogy feljődsz, ahogy szörfözés közben lenézel és lelátsz a tenger aljára az átlátszó vízben. Amúgy is, ez a hely pont olyan volt mint a képek az internetről. Soha nem láttam még ennyire szép helyet és ez a rész most még nem túlzsúfolt. Playa Pilar, már épitkeznek sajnos több helyen.
Nyilván, hogy még érdekesebb legyen, hétfőn megrántottam a térdem, amiről első pillanatban konkrétan azt gondoltam, hogy szétszakítottam a szalagokat a bal lábamban. Ilyenkor van az, hogy ugye azért jók az extrém sportok mert csupa kedves emberrel ismerkedsz meg, mint pl. mentősök, nővérkék, orvosok. Így is történt most is, hozzáteszem, szerintem a kitesurf nem extrém sport, csak azért mert egy viszonylag új (10-15 eves) sportró beszélünk, attól az még nem extrém. Mint ahogy szörfözni sem extrém sport. Na mindegy, nem szakadt szét a térdem, de most mehetek rehabra itthon, meg kereshetek térd specialistát.
Emberek: végtelenül kedvesek és jó indulatúak. Kuba még egy rettenetesen biztonságos ország, 99% körüli az írni- olvasni tudók aránya! Egyedül azok voltak köcsögök akinek pont munkájukból adódóan kedvesnek kellett volna lenniük, a második hotelben a recepciósok.
Amúgy tényleg teljesen szocreál feelinged van, zörög, zajos a hűtő a szobában, csíkozódik a tv adás. A második szállodában egy csomó minden nem működött a szobában és ebből volt ami végig úgy is maradt. Ja nem. Amikor megérkeztem a légkondi be volt ragadva 20 fokon. A végére ez lement 17-re :))). Volt megint csótány sztorim, megőrülök tőlük, az első éjjel hajnali 3kor csatáztunk (nyertem) utána bedugaszoltam az összes lyukat, lefolyót stb éjszakára. Nem jött több azon az első 3cm-es példányon kívül. A brazil testvére nagyobb volt anno és az még repült is, brrrrrrrr és boaaaaa.
Kicsit eszembe jutott a magyar virtus amikor a kanadiak javaslatára az utolsó napon ebédre és vacsorára fogtuk magunkat és a beachen átsétáltunk a szomszéd hotelbe. Ugyanolyan színű karszalagok voltak mind a két helyen, így nem nagyon vették észre az önkiszolgáló étteremben, hogy a fél szomszéd szállodát is ők etetik, ellenben ott legalább ehető volt a kaja és nem kellett vágni a füstöt illetve undorító kajaszagban enni a szar kaját, hanem normális volt a táp.
L jött értem Zürichbe, amíg lezuhanyoztam otthon addig elment bevásárolni, hozott kaját és tulipánt, megfőzött, majd megszeretgetett. Hmmm....
Szóval Kuba jó volt, gyönyörű volt, kicsit vissza az időben, kicsit vadromantikus trip volt. Aminek meg volt a maga varázsa és bája. Ugyanakkor az már néha nem vicces mennyit kell várni mindenre. De úgy hogy tudod, hogy nyaralni vagy ott úgy nem mindegy?
Csinálok majd ilyen picasa albumot, akit érdekel több foto, küldjön egy mailt és küldök vissza meghívót az albumhoz.
Jelenetek egy kapcsolatból:
Én: csinálj már rólam fotot ahogy kiemelkedem a vizből, tudod mint az az állat (nem jutott eszembe angolul a sellő)
L: bálna?
Még most is sírok a röhögéstől.
