Kicsit így érzem, igen. Most múlik el szép lassan a nem is igazán tudom mi. A lehetőség? Az opció?
Benne vagyok egy kapcsolatban, amiről nem sokat írok. Ez az én döntésem volt, rájöttem, hogy igazán alaposan nem tudom és nem is szeretném a részleteket megosztani. Felületes információk alapján egész könnyű kívülállóként véleményt mondani, ítélkezni. Nincs is ezzel semmi baj, csak nekem nem volt kedvem ezeken napokig rugózni, ha valami olyat hallanék ami bánt.
Egész speciális ez a kapcsolat néhány aspektusbólvagy csak hülye, naiv tini vagyok, de nem.
Így két év után, sok hullám le és föl után, én magam vagyok lent. Biztos, hogy erre rátesz egy jó nagy lapáttal, hogy betöltöttem a 40-et. De tényleg azt érzem, hogy most múlik el száp lassan az, hogy nekem valaha gyerekem legyen. Mert ugye a párom nem akar, én meg még mindig nem hagytam el.
De ha el is hagyom, lassacskán már akkor is késő.
Azt hagyjuk, hogy mennyire tartom ezt fairnek az élet részéről, hogy összesodor egy emberrel, akivel tulajdonképpen két nagyobb volumenű dolgon kívül mindenben megértjük egymást. Akivel olyan tisztelettel bánunk egymással, amit még én soha nem tapasztaltam. Aki megnevettem, megszeretget, gondoskodik rólam amikor szükségem van rá és mellettem áll. Akivel jó utazni (bár nem az eszeveszett kalandokról fog szólni), akivel jó az ágyban, akivel jó konyhában. Szóval hagyjuk, mert az élet nem fair, nem csak velem nem.
Valamelyik nap eléggé elvoltam kenődve. Hogy elmúlt az élet, elmúlt a gyerekkor, elmúlt minden. Én meg még minidg itt állok egyedül, még mindig az a vasárnapi program ha épp nem dolgozom, hogy elmegyek a gymbe. És akkor azt hiszem ma megvilágosodtam, amikor jöttem be éjszakára dolgozni. Hogy eljutottam arra a pontra, amikor biztonságra vágyom. (úgy tűnik még a végén kiderül, hogy mégiscsak nőből vagyok). Hogy ha már én lemondok mondjuk arról, hogy valaha gyerekem legyen, akkor tudjak valamibe kapaszkodni. Ez még nincs meg nálunk. Nem is érzelmileg hiányzik ez, hanem inkább a ki kommunikálása ennek, illetve a fizikai megvalósulásai. Nem tudom meddig tudom ezt húzni még, hogy valahogy mindig újjáépítem magam és a hitem.
Benne vagyok egy kapcsolatban, amiről nem sokat írok. Ez az én döntésem volt, rájöttem, hogy igazán alaposan nem tudom és nem is szeretném a részleteket megosztani. Felületes információk alapján egész könnyű kívülállóként véleményt mondani, ítélkezni. Nincs is ezzel semmi baj, csak nekem nem volt kedvem ezeken napokig rugózni, ha valami olyat hallanék ami bánt.
Egész speciális ez a kapcsolat néhány aspektusból
Így két év után, sok hullám le és föl után, én magam vagyok lent. Biztos, hogy erre rátesz egy jó nagy lapáttal, hogy betöltöttem a 40-et. De tényleg azt érzem, hogy most múlik el száp lassan az, hogy nekem valaha gyerekem legyen. Mert ugye a párom nem akar, én meg még mindig nem hagytam el.
De ha el is hagyom, lassacskán már akkor is késő.
Azt hagyjuk, hogy mennyire tartom ezt fairnek az élet részéről, hogy összesodor egy emberrel, akivel tulajdonképpen két nagyobb volumenű dolgon kívül mindenben megértjük egymást. Akivel olyan tisztelettel bánunk egymással, amit még én soha nem tapasztaltam. Aki megnevettem, megszeretget, gondoskodik rólam amikor szükségem van rá és mellettem áll. Akivel jó utazni (bár nem az eszeveszett kalandokról fog szólni), akivel jó az ágyban, akivel jó konyhában. Szóval hagyjuk, mert az élet nem fair, nem csak velem nem.
Valamelyik nap eléggé elvoltam kenődve. Hogy elmúlt az élet, elmúlt a gyerekkor, elmúlt minden. Én meg még minidg itt állok egyedül, még mindig az a vasárnapi program ha épp nem dolgozom, hogy elmegyek a gymbe. És akkor azt hiszem ma megvilágosodtam, amikor jöttem be éjszakára dolgozni. Hogy eljutottam arra a pontra, amikor biztonságra vágyom. (úgy tűnik még a végén kiderül, hogy mégiscsak nőből vagyok). Hogy ha már én lemondok mondjuk arról, hogy valaha gyerekem legyen, akkor tudjak valamibe kapaszkodni. Ez még nincs meg nálunk. Nem is érzelmileg hiányzik ez, hanem inkább a ki kommunikálása ennek, illetve a fizikai megvalósulásai. Nem tudom meddig tudom ezt húzni még, hogy valahogy mindig újjáépítem magam és a hitem.
Nehéz helyzet, én is folyamatosan átélem, de én pár, társ nélkül. Neked kell ebben dönteni, mit is szeretnél, de én hiszek abban, hogy az élet nem ad és vesz el csak úgy, ok nélkül. Manapság nagy ajándék már az is, ha találsz egy megfelelő társat ahhoz, hogy a jövőben egymás mellett keressetek kalandokat, élményeket, megnyugvást. Nézd meg a facebookot pl., mennyi cukormáz van a családokon, és próbálj elvonatkoztatni. Viszont egy biztos: ha találnál egy új párt, akkor sem biztos, hogy bentebb vagy.
VálaszTörlésNem tudok okos lenni, csupán csak megérteni. :) Viszont a társkeresés sem egyszerű üzem...
Pontosan igy van es ezert sem szeretnek abba a hibaba esni hogy ezt a kapcsolatot alapnak veszem. En is emlekeztetem magam arra, mi volt elotte, valoszinu ezert sem leptem eddig... nincs garancia semmire, bar neha jo lenne 😕
TörlésFú, hát ez nagyon nehéz.
VálaszTörlésSztem neked, magadban kell tisztázni azt, hogy valóban le tudsz-e mondani a gyerekről. (A 40 határeset, de egyre többen szülnek 40 felett. Lehet, hogy biológialag nem ideális, de ez van.)
Biztos meg sajnos nincs. Nem biztos, hogyha ezt a fiút megtartod most, akkor 2 év múlva nem lép le. Ahogy az sem biztos, hogyha most otthagyod őt, akkor jön egy másik, aki viszont szeretne gyereket. :(
Amúgy azt lehet tudni, hogy miért nem szeretne gyereket? Neki már van és nem akar többet? Vagy sosem akart?
igen, neki mar van és sajnos van koztunk 12 ev az o javara. Imadja a gyerekeket (talan jobban mint en) de a kora miatt nem vallalja be. Amugy pontosan igy van, ahogy írtad, semmire nincs garancia, illetve ne felejtsuk el azt, hogy azert en meglehetosen szerelmes vagyok bele, szoval nem a nyitottsag egy uj kapcsolatra amivel pillanatnyilag engem jellemezni lehet :)
TörlésÖö de basszus, mi van ha van még él 20-30-40 < évig? és csak ezért lemond róla? És mi van ha már holnap a fejére esik egy virágcserép? Az élet kiszámíthatatlan, de ha nem kockáztatunk.. (ezt felírom magamnak is:)) Sajnos abban meg nem hiszek, hogy egy ilyen horderejű kérdés/vágy elnyomása a boldog párkapcsolat hosszútávú kulcsa:(
Törlésén ugyanezeket mondtam neki... nem, elnyomni nem szabad ezt semmikepp. akkor maradhat életképes a dolog, ha én túl tudok lépni ezen, de annyira, hogy utána ezt soha nem hozom fel neki, stb..
TörlésEgyébként annyit gondolkodtam már ezen, hogy mennyire kiszolgáltatott egy nő. Ugye az alap, hogy nekünk a biológiai óránk sokkal hamarabb kakukkol, mint a pasiknak, és persze emiatt sokkal jobban parázunk az életünk miatt. Nagyon nehéz, én utólag nagyon könnyen elmélkedek azon, hogy mi lett volna, ha...
VálaszTörlésViszont ha azt veszem alapul, hogy minőségi kapcsolatom nem sok volt életemben (hát, ha jól megnézem, egy sem volt, az az igazság), akkor valahol olyan igazságtalanság az élettől az, hogy mindjárt én is 40 vagyok, és nincs sem gyerekem, de még pasim sem. Pedig azt hiszem, én mindent megtettem, hogy legyen valakim, hogy ha kapcsolatban voltam, akkor meg rendesen odatettem magam, majd miután kipendítettem, a pasi szépen kisétált valaki mással az életemből. És én itt ragadtam a nagy semmiben, úgy, hogy ismét elment egy pár hónap, év egy idiótára. És ez nem biztos, hogy ezentúl sem így lesz. Félelmetes, hogy a pasiktól függünk :(
Kicsi, egyet tehetsz, vagy élsz és teszel rá és sodródsz, vagy pedig gyököt vonsz és osztol, de CSAK magad miatt. Ne nézz mást, ne nézd más életét, ne akarj onnan "másolni". Csak ami neked jó :)
Krvanehéz...
szerencsere nem vagyok a masik eletet nezegeto tipus es azt nem mondom, hogy egyaltalan nem foglalkozom masok velemenyevel sem, de keves embere szamit igazan. most eppen magammal vivodom es mivel ez sem altalanos (altalaban gyorsan dontok es ritkan nezek vissza) valoszinu ezert nehezebb. alapvetoen nekem nincs rossz eletem, megteremtettem magamnak, nem fuggve senkitol.
TörlésSztem ez a gyerek dolog olyan h nem lehet elnyomni csak ugy. Illetve el lehet, de sztem tuti felrobban egy ido utan.
TörlésEn nagyon sokaig nem ereztem h szeretnek, vagy max ugy h jo majd egyszer, aztan mielott meg B lett, ilyen elemi erovel tort ram h szeretnek. Es kb semmi nem erdekelt, motivalt, csak az h szeretnek.
Ez tok ftlen attol h milyen epp az elet (en sem fuggtem senkitol), pont ezert nekem az is opcio lett volna, hogy felnevelem egyedul.
Szoval ha benned megvan a vagy, v a hiany hu, szeretnek, akkor aztem hosszutavon nem mukodokepen egy olyan kapcsolat, ahol a masik meg nem. En nem tudnam ezt 'jo neven' venni hha a masik ilyen kompromisszumra kenyszeritene.
De ez nyilvan szubjektiv.
na ez az elemi ero, ami nalam nincs meg. ugyanakkor az sincs meg bennem, hogy kategorikusan nem akarok. ennel a helyzetnel barmelyik jobb lenne...
TörlésSajnálom, de Kicsi nem fog már tudni többet ide írni... remélem, szép helyeken repülsz már, KicsiLyány! <3
VálaszTörlés:'(
TörlésÉn is ma délután olvastam.:(
VálaszTörlésNem is akartam elhinni...
😩
VálaszTörlés"Az élet nem fair, nem csak velem nem."
VálaszTörlésViszlát, Kicsi! 😘
Jó szelet Kicsi...
VálaszTörlésHátborzongató ez az utolsó bejegyzés, semmi sem biztos. Ilyenkor legszívesebben kiszaladnék a világból, ha csak ennyi az egész mi értelme a hétköznapoknak.
Szia Kicsi:(
VálaszTörlésViszlát...:(((
VálaszTörlésaz élet most nagyon nem volt fair 😢😢😢
VálaszTörlésNagyon sajnalom.
VálaszTörlésÍgy hátborzongató az utolsó bejegyzés címe...
VálaszTörlésRészvétem a családjának.
Nem csak a cím az, szerintem... a mondanivalója is.
TörlésŐ nem nagyon volt ez az agyalós, tegyem-ne tegyem ember. Ráadásul ritkán nyílt meg ennyire.
Mi tortent?! :(
VálaszTörlésCsütörtökön lezuhant a gépe. :(
TörlésKozben olvastam mashol koszonom. Borzaszto :(
TörlésDrágák... aki ismerte és szerette, és el tud menni...
VálaszTörlésÉdesanyja szavait tolmácsolom:
"Úgy mentél el, mint a madár, elköszönni már nem tudtál"...
Mi megpróbálunk Tőled!
Kicsi temetése Székesfehérváron a Béla úti temetőben július 28.-án pénteken 16 órakor lesz
Azt ígérted, a 40. szülinapomat együtt ünnepeljük. :( Hát, nem így történt. <3 hiányzol.
VálaszTörlés1 éve... <3
VálaszTörlés