2015. november 26., csütörtök

A nap

ugyan meg csak most kezdodott, de szerintem nalunk mar meg van a nap poenja:



2015. november 15., vasárnap

kusza

Ilyen erzesek voltak ma bennem egesz nap.
Mar tegnap egy kicsit igy ereztem magam. Csajok nalam voltak este, de olyan 10 ora korul mondtam nekik, hogy "ha mennetek kell, hat mennetek kell". Persze tudtak, hogy melegvaltasban erkezik L, akinek epp akkor szallt le a gepe es jott hozzam.
Megerkezett, megszeretgettuk egymast, mar itt volt olyan erzesem, mintha kijottem volna a gyakorlatbol (1 hete volt utoljara nalam :)) Aztan rajottem, hogy valoszinu, csak tenyleg regen lattuk egymast normalisan, illetve az utazasokkor szokasos esti face time randevuink is elmaradtak, igy csak meg kellett ujra szoknom. Ugyanakkor nagyon szeretem sok pillanatat a vele toltott idonek. Az egyutt alvast, a szombati lusta ebredezest, az osszeolelkezve alldogalast a zuhany alatt, a neveteseket, a mosolyokat, egymas allando cinkeleset, azt ahogy valamelyikunk elalszik a kanapen a masikon. Tegnap en voltam soron. Es en ezeket ertekeltem a korabbi kapcsolatomban is, de valahogy ott inkabb esszel. Ott nem volt ennyire termeszetes. Ott nem volt ennyire jo. Vagy csak nem voltam ennyire szerelmes.
Majd jottek a hirek Parizsbol es elszomorodtam. Belem koltozott az az erzes, hogy egyre kozelebb kerul hozzank ez a dolog. Hogy mikor jon el az a pillanat, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen? Ha en nem is, de L az atlagnal tobbet utazik. Persze, mi az atlag... Meg persze, kell-e utazni ahhoz, hogy rosszkor legyel rossz helyen. Es en alapvetoen nem szoktam ilyen dolgokon gondolkodni. Biztos, hogy az emberben valahol melyen ohatatlanul benne van az "ez velem nem tortenhet meg" erzes, pedig en magam sem voltam tul messze pl egy 9/11-tol. Illetve en ugy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy az, hogy dilemmazok rajta, attol sajnos semmi nem lesz jobb. Ezert nem is szoktam, de ma kicsit mas volt. Ma kicsit jobban hianyzott a csaladom, holott en nem vagyok az a honvagyas tipus. Ma az volt az erzesem, mintha megtudtam volna, mi az szorongani dolgokon. Mert alapvetoen ram ez sem jellemzo. Persze ez az egesz egy kicsit szomorkassa tett, bekoltozott az osz a szivembe.
Amugy meg egyutt erzek Parizzsal. De ezt nem a fb fotom atszinezesevel fogom a vilag tudtara adni.... Nem ertem ezt.... 

2015. november 9., hétfő

ma

Egy egesz erdekes dolog tortent velem ma. Megpedig, hogy a badogosbol lett magyar hatosagi ember elkezdte lehulyezni a pasimat. Mar majdnem meg is gyozott amikor epp elkezdte kiturkalni a vacsoraja maradekat a szajabol a kis ujjacskaival es akkor kicsit csalodott lettem, holott addig annyira hitelesen fikazta az emberemet (csuklojan a fergeteges arany kinai piacos orajaval). Aki elozo cegenel b(azaz B)illiardos projekteket vezetett*, 4.5 nyelven beszel es kb pont annyi orszagban nem jart eleteben, amennyiben badogos baratunk osszesen igen. Magyarorszagot is beleertve, ahova odaszuletett. Mindig tudtam ertekelni, amikor valaki tudta kezelni a "hatalmat" amit kis keze ugyebe haracsolt valahogy...

*ööööö euroban

2015. november 3., kedd

napi...

napi hulye: megtanitottam a pasimnak azt a szot, hogy köldökszösz. Jobban jart mint az elozo. Neki a szopós birka jutott.

napi drama: lassan ugy nezek ki ulve mint egy buddha. Igen, az a kicsi dagadt emberke, akit konnyebb atugrani mint megkerulni.

napi szurrealis: este 5.43. toksotet. Svajc.november. egy faszi a buszmegalloban napkremet keneget a homlokara.

2015. november 2., hétfő

svajci posta

haaaaat, nem sokkal jobb velemenyem alakult rola ki az elmult napokban, mint regebben a magyarrol...
rendeltem egy kabatot. penteken reggel megerkezett Bernbe (95 km Bazeltol). semmi nem tortent sem penteken, sem szombaton (itt szombaton is jar a posta). na, hetfo reggel, vegre valami megmozdult: levittek egy kb 95 km-re fekvo masik varosba Bernbol (a masik iranyba termeszetesen)
szuper. nyarra itt lesz az tuti.
osszehasonlitaskepp, mult hetfon delben rendeltem egy taskat Angliabol. szerda delben megerkezett...