Valoszinuleg nem fogom tudni kifejezni, leirni jol amit erzek.
Kicsit tobb mint egy evvel ezelott valaki "besetalt" az eletembe. Egy cegnel (nem is tul nagy) dolgozunk, mind ketten mar tobb eve. Megis, tavaly egyszer csak tortent valami. Beszelgettunk mar korabban is, nekem akkor is nagyon szimpatikus volt, de kapcsolatban eltem, ugy gondoltam o is, meg hat azert csak oregebb mint en, illetve amugy sem nekem kene kezdemenyeznem...
Majd egyszer csak megkerdezte, hogy nekem ugye baratom van es hogy akkor nem is hivhat el vacsorazni? Amit hirtelen nagy gyorsan ki tudtam nyogni valaszkent, az annyi volt, hogy dehat neked csaladod van?! Kulon elek - mondta o. Igy kezdodott. Habar vacsorazni eloszor 5 honappal erre a beszelgetesre ra jutottunk el, de itt elkezdtunk kozeledni egymashoz. Lenyugozott a tapasztalata, vilaglatasa, intelligenciaja. A humora is, bar az ugy jon egyre jobban elo, ahogy oldodsz fel a masik tarsasagaban. Es akkor egyszer csak ott alltam ket vilag kozott. Egy fiatal, (en -6) ertelmes, erzelmes, csaladra vagyo fiu mellett, akivel egyutt eltem es tudtam, hogy naggggyon sok mindent megtenne ertem es jovobeli csaladunkert. Akkor mar megvolt, hogy junius kornyeken elkezdunk gyerekkel probalkozni. A masik oldalon ott allt egy idosebb (en +12) FERFI, akinek a tarsasagaban egyre jobban ereztem magam. De megiscsak +12 az a kor kulonbseg, es hat en sem vagyok mar az a napos csibe, na.
A kapcsolatomban voltak ketelyeim. Talan mindig is voltak. Azt a kapcsolatot inkabb az eszemmel akartam, mint a szivemmel. Ugy gondoltam, (mivel oszinte vagyok magamhoz), hogy majd kepes leszek kompromisszumot kotni azokkal a dolgokkal, amik nem tetszenek. Nem sikerult. Es ott lebegett a kerdes felettem, magamtol: Neked TENYLEG senki sem jo?? Egy jokepu, csaladcentrikus, megbizhato, ertelmes fiu. Vivodtam eleg hosszan (magamhoz kepest) ezen.
Majd dontottem, dontottunk. Aprilisban felmondtuk a lakasunkat, junius 1-el elkoltozott, jun 15-el en is.
Ujra egyedul elni, ujra egy uj lakas. (2006 ota pont hatodszor koltozom, amit amugy en nem elek meg dramanak).
Valahogy mashogy csinaltam mindent, mint elotte kezdo kapcsolataimban szoktam. Az elemeletek meg voltak mindig, nem sikerult oket atultetni a gyakorlatba. Nem sikerult tavolsagot tartani, hagyni idot az ismerkedesre, gyorsan akartam MINDENT adni is kapni is. Itt meg egyszeruen jott magatol. Segitettek a korulmenyek is sokat. Nyar volt, repultem, sokat repultem. Voltak celok, mentem, csinaltam. Es kozben naprol - napra, szituaciorol- szituaciora, LASSAN ismertuk meg egyre jobban egymast. Nem, baromira nem rozsaszin minden. De egyszeruen zsenialisan jol erzem magam vele. Nagyon balgan hangozhat, de meg konfliktust is jo vele kezelni. Mert en elkepzeltem, hogy ha ezt vagy azt felhozom, akkor majd igy meg ugy fog reagalni es az milyen rosszul fog esni nekem. Soha nem ugy reagalt. Nyitott volt a konfliktus kezelesre, mindegyikunk meghallgatta a masikat. Tanuljuk egymast.
Voltak eloiteleteim vele, hogy egy ilyen ember biztos tul komoly lesz, hogy fogja kezelni a neha talan mar tulzasba hajlo hulyesegeimet, stb. Ezek nagy reszet en epitettem fel magamban, a valosag nem igazolta.
Egyre tobbet nevetunk, egyre tobb olyan van, hogy szinte mondani se kell, a masik tudja. Es ERTI. Es nem csak tudja es erti, de tetszik neki. Rohog rajta. ZSENIALIS erzes. Elmondhatatlan. Nagyon hianyzott az eletembol. Nekem letelemem a humor. Igy szocializalodtam. Egy olyan kozegben nottem fel, ahol szinte mindenkinek van ilyenje. A barataimnak remek humora van es ertik az enyemet. Most ezt talaltam meg a kapcsolatomban. Ez volt az amire Pillanat kommentjeben irtam, hogy nekem a Family Guy nem jelenti a humort. Ami nem azt jelenti, hogy nem vicces. Csak a humor az valami egesz mas, zsigeri dolog.
Elmondhatatlan az, hogy ma kiakadtam a munkahelyemen (csak magamnak koszonhetem) es latta. Es ezert eljott hozzam az irodabol, elmondatta mi tortent es egy teljes kepet adott at egeszrol. Realisat, oszintet, nem reszre hajlot, megis vigasztalot. Olyat amibol tanulhatok. Kozben megkerdezte, nem fog e fajni, ha oszinte lesz. 3x is megkerdezte. Mondtam, hogy nem. Es nem is. Mert tudom, hogy igaza van.
Es en is tamogatom, vigasztalom, megertem. Atlatom hogy nem jo helyen van az eleteben (munka) pedig o pont az a tipus, aki ezen keresztul hatarozza meg magat, ergo most o egy luzer. Nyilvan nem az, nekem pedig pont az a feladatom, hogy ezt taplaljam bele es elhitessem vele.
Olyan szexualis elmenyben van reszem vele, amilyet meg nem eltem at pedig mondom, nem mai csirke vagyok, nem is keves tapasztalattal...
Es persze mindemellett van olyan terulte a kapcsolatunknak ahol egyenlore nem tudom, hogy lesz- e megoldas es ha igen, mi lesz az.
Annyira hálás vagyok az apro csepro dolgokert, mosolyokert, tettekert. Es pl ez a mai nap, az jutott eszembe, hogy biztos, hogy a masik srac is vigasztalt volna, de valahogy tole nem fogadtam el, vagy nem ugy fogadtam el dolgokat. Fura ez, hogy mennyire mashogy veszi az ember akar ugyanazt az infot kulonbozo emberektol (bar tole ennyire komplex kepet nem kaptam volna, mert azt a tapasztalat tudja igy osszerakni neki meg azet az nem sok volt meg)
szoval koszonom
Kicsit tobb mint egy evvel ezelott valaki "besetalt" az eletembe. Egy cegnel (nem is tul nagy) dolgozunk, mind ketten mar tobb eve. Megis, tavaly egyszer csak tortent valami. Beszelgettunk mar korabban is, nekem akkor is nagyon szimpatikus volt, de kapcsolatban eltem, ugy gondoltam o is, meg hat azert csak oregebb mint en, illetve amugy sem nekem kene kezdemenyeznem...
Majd egyszer csak megkerdezte, hogy nekem ugye baratom van es hogy akkor nem is hivhat el vacsorazni? Amit hirtelen nagy gyorsan ki tudtam nyogni valaszkent, az annyi volt, hogy dehat neked csaladod van?! Kulon elek - mondta o. Igy kezdodott. Habar vacsorazni eloszor 5 honappal erre a beszelgetesre ra jutottunk el, de itt elkezdtunk kozeledni egymashoz. Lenyugozott a tapasztalata, vilaglatasa, intelligenciaja. A humora is, bar az ugy jon egyre jobban elo, ahogy oldodsz fel a masik tarsasagaban. Es akkor egyszer csak ott alltam ket vilag kozott. Egy fiatal, (en -6) ertelmes, erzelmes, csaladra vagyo fiu mellett, akivel egyutt eltem es tudtam, hogy naggggyon sok mindent megtenne ertem es jovobeli csaladunkert. Akkor mar megvolt, hogy junius kornyeken elkezdunk gyerekkel probalkozni. A masik oldalon ott allt egy idosebb (en +12) FERFI, akinek a tarsasagaban egyre jobban ereztem magam. De megiscsak +12 az a kor kulonbseg, es hat en sem vagyok mar az a napos csibe, na.
A kapcsolatomban voltak ketelyeim. Talan mindig is voltak. Azt a kapcsolatot inkabb az eszemmel akartam, mint a szivemmel. Ugy gondoltam, (mivel oszinte vagyok magamhoz), hogy majd kepes leszek kompromisszumot kotni azokkal a dolgokkal, amik nem tetszenek. Nem sikerult. Es ott lebegett a kerdes felettem, magamtol: Neked TENYLEG senki sem jo?? Egy jokepu, csaladcentrikus, megbizhato, ertelmes fiu. Vivodtam eleg hosszan (magamhoz kepest) ezen.
Majd dontottem, dontottunk. Aprilisban felmondtuk a lakasunkat, junius 1-el elkoltozott, jun 15-el en is.
Ujra egyedul elni, ujra egy uj lakas. (2006 ota pont hatodszor koltozom, amit amugy en nem elek meg dramanak).
Valahogy mashogy csinaltam mindent, mint elotte kezdo kapcsolataimban szoktam. Az elemeletek meg voltak mindig, nem sikerult oket atultetni a gyakorlatba. Nem sikerult tavolsagot tartani, hagyni idot az ismerkedesre, gyorsan akartam MINDENT adni is kapni is. Itt meg egyszeruen jott magatol. Segitettek a korulmenyek is sokat. Nyar volt, repultem, sokat repultem. Voltak celok, mentem, csinaltam. Es kozben naprol - napra, szituaciorol- szituaciora, LASSAN ismertuk meg egyre jobban egymast. Nem, baromira nem rozsaszin minden. De egyszeruen zsenialisan jol erzem magam vele. Nagyon balgan hangozhat, de meg konfliktust is jo vele kezelni. Mert en elkepzeltem, hogy ha ezt vagy azt felhozom, akkor majd igy meg ugy fog reagalni es az milyen rosszul fog esni nekem. Soha nem ugy reagalt. Nyitott volt a konfliktus kezelesre, mindegyikunk meghallgatta a masikat. Tanuljuk egymast.
Voltak eloiteleteim vele, hogy egy ilyen ember biztos tul komoly lesz, hogy fogja kezelni a neha talan mar tulzasba hajlo hulyesegeimet, stb. Ezek nagy reszet en epitettem fel magamban, a valosag nem igazolta.
Egyre tobbet nevetunk, egyre tobb olyan van, hogy szinte mondani se kell, a masik tudja. Es ERTI. Es nem csak tudja es erti, de tetszik neki. Rohog rajta. ZSENIALIS erzes. Elmondhatatlan. Nagyon hianyzott az eletembol. Nekem letelemem a humor. Igy szocializalodtam. Egy olyan kozegben nottem fel, ahol szinte mindenkinek van ilyenje. A barataimnak remek humora van es ertik az enyemet. Most ezt talaltam meg a kapcsolatomban. Ez volt az amire Pillanat kommentjeben irtam, hogy nekem a Family Guy nem jelenti a humort. Ami nem azt jelenti, hogy nem vicces. Csak a humor az valami egesz mas, zsigeri dolog.
Elmondhatatlan az, hogy ma kiakadtam a munkahelyemen (csak magamnak koszonhetem) es latta. Es ezert eljott hozzam az irodabol, elmondatta mi tortent es egy teljes kepet adott at egeszrol. Realisat, oszintet, nem reszre hajlot, megis vigasztalot. Olyat amibol tanulhatok. Kozben megkerdezte, nem fog e fajni, ha oszinte lesz. 3x is megkerdezte. Mondtam, hogy nem. Es nem is. Mert tudom, hogy igaza van.
Es en is tamogatom, vigasztalom, megertem. Atlatom hogy nem jo helyen van az eleteben (munka) pedig o pont az a tipus, aki ezen keresztul hatarozza meg magat, ergo most o egy luzer. Nyilvan nem az, nekem pedig pont az a feladatom, hogy ezt taplaljam bele es elhitessem vele.
Olyan szexualis elmenyben van reszem vele, amilyet meg nem eltem at pedig mondom, nem mai csirke vagyok, nem is keves tapasztalattal...
Es persze mindemellett van olyan terulte a kapcsolatunknak ahol egyenlore nem tudom, hogy lesz- e megoldas es ha igen, mi lesz az.
Annyira hálás vagyok az apro csepro dolgokert, mosolyokert, tettekert. Es pl ez a mai nap, az jutott eszembe, hogy biztos, hogy a masik srac is vigasztalt volna, de valahogy tole nem fogadtam el, vagy nem ugy fogadtam el dolgokat. Fura ez, hogy mennyire mashogy veszi az ember akar ugyanazt az infot kulonbozo emberektol (bar tole ennyire komplex kepet nem kaptam volna, mert azt a tapasztalat tudja igy osszerakni neki meg azet az nem sok volt meg)
szoval koszonom
ÉS ezek mennyire fontos dolgok:) jó volt azért olvasni:)
VálaszTörléskoszonom :)
Törlés