Egy ideje erlelodik bennem egy poszt, amin most Ilonka posztja utan ismet elgondolkodtam. Egesz pontosan azt hiszem szilveszter ota (a Szózat meghallgatasa ota) jarkalnak a gondolatok a fejemben.
(Rohogtem magamban akkor amikor Pilla irasat elolvastam, hogy a szilveszter nehezebb volt, mint a karacsony, ugyanis nalam is ez tortent. Akkor mar 4 napja egyedul hesszeltem tobbnyire a kanapen (na jo lementem a gymbe, de nem jott el a tanar aki az orat tartja wtf) es szilveszter ejjelre sem volt mas programom. Hianyzott a pasim aki az USAban hesszelt, aztan jott a Szózat, majd jott a Himnusz...)
Szoval gondolatok. Minden ketseget kizarolag magyarnak szulettem, magyar felmenokkel. Barmikor, ismetlem barmikor hallom a magyar himnuszt, meghatodok, eszembe jutnak (MINDIG) azok az alkalmak, amikor a valogatottban, bemelegites utan, a meccs kezdete elott hallgattuk. Rendszeresen hallgatok Latinovits eloadasaban magyar verseket. Regota vagyom Erdelybe, bar eddig sose szakitottam ra idot meg sajnos. Konnyek szoknek a szemembe:
"Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar."
Sosem leszek mas nemzetisegu szerintem es jelenleg nehezen tudnam elkepzelni, hogy valaha is megtanuljak egy masik himnuszt.
Ugyanakkor eljottem otthonrol, elhagytam a hazamat. Nem mondanam, hogy vegleg, nem tudnam kijelenteni, hogy soha nem fogok visszaterni. De az is igaz, hogy 2-3 evre jottem (7,5 evvel ezelott). Miert? Miert leptem le? Nem mondhatom, hogy atlagos gyermekkorom volt. Mind a ket szulom vitorlazorepulo pilota, majd oktato volt. Ez nem csak egy hobbi volt, akkoriban ez meg sokkal inkabb egy eletforma volt. Dunaujvarosban volt a repuloter ahol tagok voltak es ahova ha tetszett, ha nem (tinedzserkent inkabb nem) szombat reggel ment a csalad 6 orakor es vasarnap este kerult elo. Voltak ott baratok, baratnok (bff: egy napra voltunk kiirva, marmint Anyukaink :D) es ahogy mondani szoktuk, haaat, nem egy ingerszegeny kornyezetben nottunk fel.
Gyerekkorom ota folyamatosan sportoltam, 12 eves koromtol mar egesz komolyan, 17 even at volt a kezilabda az eletem resze. A ket dolog reven szepen beutazgattam kis orszagunk nagy reszet, Vihar-saroktol Szombathelyig, Pecsen at Kisvardaig, ultem buszon eleget :)). Eltem Fonyodon, majd Pest kornyeken.
Egy valami viszont markansan bennem volt gyerekkorom ota. Fajdalmasan vagytam utazni. Szerelmes tudtam lenni valakibe csak azert, mert jart az USA-ban. (es mai napig a csodalat targya, a mostani baratomnak eddig alig nehany orszagot sikerult mondanom, ahol meg nem jart).
Ettol fuggetlenul, a lehetoseget amikor egy osztrak srac 98' kornyeken szerelmes lett belem, kihagytam. Akkor epp az elso, igazi, nagy szerelmet eltem at, aki egy magyar fiu volt. O is jart mar akkor Balin, azt is imadtam. (Akkoriban aki kozel kerult ehhez a Malev vonalhoz, szep idoket elt meg.) Szamomra egy miszterium volt, egy csoda, hogy valaki ilyen belathatatlan tavolsagokba eljutott. Valoszinu ez is belejatszott abba, hogy animatorkent vegezzek, amiben aztan soha egy percet nem dolgoztam.
Eloszor 99'-ben utaztam ugyanehhez a fiuhoz, Kretara mentem, ahol o epp (kepesites nelkuli) animatorkent dolgozott. Kovetkezo nyaron en is csatlakoztam ugyanahhoz az irodahoz, el is mentunk Mallorcara egy tanfolyamot megcsinalni es mire indulhattam volna Rhodoszra animatorkodni, az iroda becsodolt. Igy nem lettem animator sose. Viszont valahol meg kellett tanulnom beszelni angolul, igy a fiuval gondolkodtunk, mi legyen. Anglia nekem mar akkor sem volt opcio (azota sem lett a szivem csucske), Ausztralia messze volt es azok a hirek jartak, hogy nehez kijutni, igy maradt az USA. Kaptunk is 1 illetve 2 eves vizumot zokkenomentesen (2000-ben jarunk) es huss, mar itt sem voltunk. Szuper egy evet toltottunk el, jobbnal-jobb sztorikkal, igazi felhotlen, szabad idoszak volt, ugyanakkor megiscsak a magam laban kellett megallnom eletemben eloszor, elhagyva az iskolakat. Megalltam, sot, sikerrel megalltam a labamon (es mindig ott volt egy rep.jegy a zsebembe hazautra, arra az esetre, HA..). Mar 8 honapja eltunk Manhattanben, a kapcsolat maga mar veget is ert, de en imadtam, elveztem MINDEN pillanatat. Brooklynban volt a lakasunk, es a Little Italyba jartam be dolgozni. Honapok utan is kepes voltam tatott szajjal racsodalkozni a WTC-re munkaba menet, hogy uristen, itt elek a vilag egyik legnagyobb varosaban es elvezem. Buszke voltam magamra, amikor egy fekete tolem kerdezte meg a metron, hogy a xy utcahoz hol kell leszallni, en meg meg tudtam neki mondani. De aztan veget ert, haza kellett menni.
Otthon aztan voltak szakmai sikerek, kudarcok, maganeleti ugyszinten. Egy valami mindig kozos volt. Amikor mélyen voltam, mindig az sejlett fel bennem, hogy el kene menni. Milyen boldog voltam kulfoldon! Ami persze kicsit csaloka, bar az az egy ev az USAban tenyleg zsenialis volt. Es habar nem nagyon keresetem a lehetoseget (probaltam tulelni otthon) amikor beleptem egy ceghez, aminek Bazelben volt a kozpontja, 6 honap utan elkezdtem keresni a kiutat ide. Ami sikerult, jokor voltam jo helyen (ma mar nem vennenek fel ide ugyanazzal a szakmai szinttel amivel akkor megerkeztem) es itt ragadtam. Persze, nyilvan az anyagi biztonsag eleg erosen nyom a latban, de ugyanakkor azert had emlitsek meg pl egy olyat, hogy egy ev munkaviszony utan, itt kozel 2 (!!) ev munkanelkuli van, a korabbi fizetesed 70-80%-ert, tamogatott tanfolyamok, stb, szoval a szocialis halo sem elhanyagolhato, azt gondolom. Illetve meg kell mondjam, hogy kicsit eltavolodva az orszagtol jobban meglatja az ember, iszonyu negativ ember a magyar. Habar tehetsz rola, hogy ne ilyenek vegyenek korul, de kivonni nem tudod magad teljesen.
Es akkor itt jon kepbe az, hogy utazas. Hobbi. Olyan regota vagytam idegen kulturakat latni, olyan regota vagytam verseny repulni. Es nem annyira regota, de a kitesurf is bejott a kepbe..... Egyiket sem tudnam otthonrol megvalositani vagy csak nagyon nagyon limitaltan. Epp mult heten szamoltam ossze (ez nem altalanos, ehhez kell a sajatos munkaido beosztasom is) 77 napot utaztam tavaly. 77!!! Es ebben meg nincs benne nehany "hazaugrom" alkalom. Szoval azt hiszem, ez megmagyaraz par dolgot. Azt, hogy miert jottem el, miert nem mentem meg mindig haza es miert nem leptem meg ki errol a munkahelyrol, holott mar sokszor, sokszor voltam azon a ponton.
Nagyon szeretek menni. Nagyon szeretem ezeket a tapasztalasokat, pl ez a Brazilia tura is olyan jol sikerult, hogy nem is gondoltam volna ezt elotte. Es meg mindig csak annyira kicsit reszet lattam a vilagnak, hogy az fajdalmas.
(Rohogtem magamban akkor amikor Pilla irasat elolvastam, hogy a szilveszter nehezebb volt, mint a karacsony, ugyanis nalam is ez tortent. Akkor mar 4 napja egyedul hesszeltem tobbnyire a kanapen (na jo lementem a gymbe, de nem jott el a tanar aki az orat tartja wtf) es szilveszter ejjelre sem volt mas programom. Hianyzott a pasim aki az USAban hesszelt, aztan jott a Szózat, majd jott a Himnusz...)
Szoval gondolatok. Minden ketseget kizarolag magyarnak szulettem, magyar felmenokkel. Barmikor, ismetlem barmikor hallom a magyar himnuszt, meghatodok, eszembe jutnak (MINDIG) azok az alkalmak, amikor a valogatottban, bemelegites utan, a meccs kezdete elott hallgattuk. Rendszeresen hallgatok Latinovits eloadasaban magyar verseket. Regota vagyom Erdelybe, bar eddig sose szakitottam ra idot meg sajnos. Konnyek szoknek a szemembe:
"Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar."
Sosem leszek mas nemzetisegu szerintem es jelenleg nehezen tudnam elkepzelni, hogy valaha is megtanuljak egy masik himnuszt.
Ugyanakkor eljottem otthonrol, elhagytam a hazamat. Nem mondanam, hogy vegleg, nem tudnam kijelenteni, hogy soha nem fogok visszaterni. De az is igaz, hogy 2-3 evre jottem (7,5 evvel ezelott). Miert? Miert leptem le? Nem mondhatom, hogy atlagos gyermekkorom volt. Mind a ket szulom vitorlazorepulo pilota, majd oktato volt. Ez nem csak egy hobbi volt, akkoriban ez meg sokkal inkabb egy eletforma volt. Dunaujvarosban volt a repuloter ahol tagok voltak es ahova ha tetszett, ha nem (tinedzserkent inkabb nem) szombat reggel ment a csalad 6 orakor es vasarnap este kerult elo. Voltak ott baratok, baratnok (bff: egy napra voltunk kiirva, marmint Anyukaink :D) es ahogy mondani szoktuk, haaat, nem egy ingerszegeny kornyezetben nottunk fel.
Gyerekkorom ota folyamatosan sportoltam, 12 eves koromtol mar egesz komolyan, 17 even at volt a kezilabda az eletem resze. A ket dolog reven szepen beutazgattam kis orszagunk nagy reszet, Vihar-saroktol Szombathelyig, Pecsen at Kisvardaig, ultem buszon eleget :)). Eltem Fonyodon, majd Pest kornyeken.
Egy valami viszont markansan bennem volt gyerekkorom ota. Fajdalmasan vagytam utazni. Szerelmes tudtam lenni valakibe csak azert, mert jart az USA-ban. (es mai napig a csodalat targya, a mostani baratomnak eddig alig nehany orszagot sikerult mondanom, ahol meg nem jart).
Ettol fuggetlenul, a lehetoseget amikor egy osztrak srac 98' kornyeken szerelmes lett belem, kihagytam. Akkor epp az elso, igazi, nagy szerelmet eltem at, aki egy magyar fiu volt. O is jart mar akkor Balin, azt is imadtam. (Akkoriban aki kozel kerult ehhez a Malev vonalhoz, szep idoket elt meg.) Szamomra egy miszterium volt, egy csoda, hogy valaki ilyen belathatatlan tavolsagokba eljutott. Valoszinu ez is belejatszott abba, hogy animatorkent vegezzek, amiben aztan soha egy percet nem dolgoztam.
Eloszor 99'-ben utaztam ugyanehhez a fiuhoz, Kretara mentem, ahol o epp (kepesites nelkuli) animatorkent dolgozott. Kovetkezo nyaron en is csatlakoztam ugyanahhoz az irodahoz, el is mentunk Mallorcara egy tanfolyamot megcsinalni es mire indulhattam volna Rhodoszra animatorkodni, az iroda becsodolt. Igy nem lettem animator sose. Viszont valahol meg kellett tanulnom beszelni angolul, igy a fiuval gondolkodtunk, mi legyen. Anglia nekem mar akkor sem volt opcio (azota sem lett a szivem csucske), Ausztralia messze volt es azok a hirek jartak, hogy nehez kijutni, igy maradt az USA. Kaptunk is 1 illetve 2 eves vizumot zokkenomentesen (2000-ben jarunk) es huss, mar itt sem voltunk. Szuper egy evet toltottunk el, jobbnal-jobb sztorikkal, igazi felhotlen, szabad idoszak volt, ugyanakkor megiscsak a magam laban kellett megallnom eletemben eloszor, elhagyva az iskolakat. Megalltam, sot, sikerrel megalltam a labamon (es mindig ott volt egy rep.jegy a zsebembe hazautra, arra az esetre, HA..). Mar 8 honapja eltunk Manhattanben, a kapcsolat maga mar veget is ert, de en imadtam, elveztem MINDEN pillanatat. Brooklynban volt a lakasunk, es a Little Italyba jartam be dolgozni. Honapok utan is kepes voltam tatott szajjal racsodalkozni a WTC-re munkaba menet, hogy uristen, itt elek a vilag egyik legnagyobb varosaban es elvezem. Buszke voltam magamra, amikor egy fekete tolem kerdezte meg a metron, hogy a xy utcahoz hol kell leszallni, en meg meg tudtam neki mondani. De aztan veget ert, haza kellett menni.
Otthon aztan voltak szakmai sikerek, kudarcok, maganeleti ugyszinten. Egy valami mindig kozos volt. Amikor mélyen voltam, mindig az sejlett fel bennem, hogy el kene menni. Milyen boldog voltam kulfoldon! Ami persze kicsit csaloka, bar az az egy ev az USAban tenyleg zsenialis volt. Es habar nem nagyon keresetem a lehetoseget (probaltam tulelni otthon) amikor beleptem egy ceghez, aminek Bazelben volt a kozpontja, 6 honap utan elkezdtem keresni a kiutat ide. Ami sikerult, jokor voltam jo helyen (ma mar nem vennenek fel ide ugyanazzal a szakmai szinttel amivel akkor megerkeztem) es itt ragadtam. Persze, nyilvan az anyagi biztonsag eleg erosen nyom a latban, de ugyanakkor azert had emlitsek meg pl egy olyat, hogy egy ev munkaviszony utan, itt kozel 2 (!!) ev munkanelkuli van, a korabbi fizetesed 70-80%-ert, tamogatott tanfolyamok, stb, szoval a szocialis halo sem elhanyagolhato, azt gondolom. Illetve meg kell mondjam, hogy kicsit eltavolodva az orszagtol jobban meglatja az ember, iszonyu negativ ember a magyar. Habar tehetsz rola, hogy ne ilyenek vegyenek korul, de kivonni nem tudod magad teljesen.
Es akkor itt jon kepbe az, hogy utazas. Hobbi. Olyan regota vagytam idegen kulturakat latni, olyan regota vagytam verseny repulni. Es nem annyira regota, de a kitesurf is bejott a kepbe..... Egyiket sem tudnam otthonrol megvalositani vagy csak nagyon nagyon limitaltan. Epp mult heten szamoltam ossze (ez nem altalanos, ehhez kell a sajatos munkaido beosztasom is) 77 napot utaztam tavaly. 77!!! Es ebben meg nincs benne nehany "hazaugrom" alkalom. Szoval azt hiszem, ez megmagyaraz par dolgot. Azt, hogy miert jottem el, miert nem mentem meg mindig haza es miert nem leptem meg ki errol a munkahelyrol, holott mar sokszor, sokszor voltam azon a ponton.
Nagyon szeretek menni. Nagyon szeretem ezeket a tapasztalasokat, pl ez a Brazilia tura is olyan jol sikerult, hogy nem is gondoltam volna ezt elotte. Es meg mindig csak annyira kicsit reszet lattam a vilagnak, hogy az fajdalmas.
Ó teljesen megértem amit mondasz. Amikor kint éltünk, akkor az milyen más volt. Sokkal könnyebb volt az élet. És utazni én is imádok :)
VálaszTörlésigen az, vagy mashogy nehezebb :D de osszesegeben konnyebb
Törlés