8+8

8 evvel ezelott osszepakoltam a kis eletemet zacsikba. Volt amit a kocsiba tettem, volt amit baratoknal hagytam. A kis 206-ommal, akit Leonak hivtak, levezettem 1100 km-t, tiszta idegbeteg voltam, hogy roamingolni kellett a telefonomon utkozben es uristen mennyi lesz a szamlam. Megerkezetem egy francia kisvarosba, leendo fonokom atadta a lakasat (amit o mar felmondott es en a felmondasi idore bekoltoztem). "Bekoltoztem" egy ketszobas, tokures, sotet lakasba. Hetekig a hideg foldon egy gumimatracon aludtam, ami reggelre mindig leengedett. Ujsagpapirokat raktam ala mint a homlessek, mert az jol szigetel. Augusztusban vagyunk. A lakasban egy szek nem volt. Konzervet kajaltam, az elso fizetesemig maradt 30 eurom. Hosszu honapokig tartott mire levetkoztem magamrol az "ezt nem veszek, mert ez van otthon es mi lesz ha haza kell mennem" vasarlasi szokast.
2 ora alatt elfaradtam a munkahelyemen, mert az egesz napot angolul kellett menedzselnem. Nem voltam hozzaszokva az ejszakai munkahoz se. Aztan szep lassan kialakult minden, nem adtam fel akkor sem amikor nagyon kozel voltam hozza, hogy kirugjanak, alltak mellettem baratok es fogtak a kezem akkor is. Bekoltoztem Svajcba, lettek baratok, haverok, kialakult elet. A munkahely maradt, hullamhegyek, hullamvolgyek, lassu, de elorefele tarto lepesek. Es ennek vege lesz. 8 honap mulva bezar a bazar, nincs tovabb. Nyilik majd egy uj fejezet, ki tudja még most, mi lesz abban.
Hallgatom, ahogy durrognak a tuzijatekok korulottem. Nemzeti unnep van.