2015. szeptember 12., szombat

mindennapi puffogasaim

Az elso a volt pasim. Komolyan, annyira raboritanam az asztalt, de nem akarok tobb problemat generalni neki, mint amennyi van neki magatol is es meg hosszabba tenni a gyogyulasi folyamatot. 5 honapja nem elunk egyutt. Ebbol 2 meg hivatalosan egy lakast bereltunk, de o mar nem lakott ott, elkoltozni jott vissza. 3 honapja mar teljesen kulon elunk. Nem voltam ott amikor elcuccolt. Tudtam, mi fog tortenni mert annyira tisztaban volt a sajat cuccaival, igy megprobaltam megelozni a dramat es szetvalogatni a cuccokat elotte. Nem sikerult mindent, ennek kovetkezteben elvitte az osszes szerszamomat, meg a fogasomat, meg a ruhaszaritomat etc etc... egy hulye szoget nem tudtam beverni anelkul, hogy ne kelljen kolcson kernem szerszamot. Plusz nalam volt egy felfujhato matraca, amit vissza akartam adni.
Jeleztem neki. o meg jelezte, hogy a minimalisat szeretne velem talalkozni.  Mondta, hogy majd lefotozza a cuccokat es mondjam meg mi az enyem. ok. Fotok sose erkeztek meg, ezert ujra irtam neki, hogy hat tul kene ezen lepnunk. Ok, menjek fel. Megkerdeztem tole (en a kedves), hogy nem gaz a talalkozas? Nem, menjek. Felmegyek, Murphy persze dolgozott. Pasim abban a ket percben telefonalt ram (nem is volt az orszagban, nem is szamitottam ra, hogy hivni fog), lehalkitottam, de aztan ujra csorgott (meg ugyanaz a hivas volt, csak fura a telefonom mostanaban) de en azt hittem mar ujra hiv, felvettem, mondtam neki, hogy visszahivom. Osszeszedtem a cuccaimat, leleptem.
Nem telt el 10 perc, mar jon az sms. Jaj, mondom. Persze kicsit uldozesi manias, hogy "micsoda veletlen, hogy pont akkor hiv, bla bla bla, o mar nem akar tobbe latni engem bla bla bla... " Visszairtam neki egy uzenetet, hogy en meg akarom, majd kesobb, ha leultek a dolgok, mert meg mindig egy ertelmes embernek tartom es nem az utolso 2 uzenete alapjan itelem meg ot... Uzenetvaltasok sora, probaltam nyugodt maradni, o meg irja, hogy hat direkt provokalta ki ezt az egeszet, hogy tudassa velem, hogy nem akar tobbet latni. Mondom, te, ezt eddig is tudtam, es nyilvan nem ezert irtal. Azert irtal, mert kib... feltekeny vagy, meg mindig nem tudod elfogadni, hogy veget vetettem ennek (ezt mar nem irtam meg neki, csak nektek) es pontosan ezert cserelgeted a kepedet mindenhol az uj noddel, hogy biztos legyel benne, hogy en is latom. Kar, hogy nem erdekel. Kar, hogy nem tudod ferfikent kezelni. Kar ezert az egeszert, de pont ezek miatt is lett vege. Es mindenre az a valasza, hogy 20 frank, miert nem veszel ujat? Sajat pocsoddel kisfiam a csalanban, ne az enyemmel, ok??

Jovok haza bevasarlasbol. 3 orias szatyor a kezemben. Csomagszallito postas, fulbevalos svajci hulyegyerek all az ajtoban a haznal. Nehez?- kerdezi, majd besetal mogottem, gondolom meg rohogott is kicsit. Nem vartam el sose az ilyen fajta segitseget idegentol, de azert kulon bunkonak sem kell lenni szerintem. Nem nehez bazmeg, azert lattad mar az utcan, hogy megalltam veluk, mielott vegleg leszakad a ket kezem.

A pasimnal meg mindig nem voltam, habar amennyit talakoztunk mostanaban.... Hat itt is kivancsi vagyok meddig fog tartani a turelmem. Mert amugy meg az egyuttleteink szuperjok. Jokat beszelgetunk, sokat es jokat szexelunk, vannak eszmeletlenul bensoseges pillanatai a talakozasainknak es mindig van min rohognunk. (mindig kirohogom, amikor mondja, hogy hiaba tartom ele, nem latja szemuveg nelkul. O meg kifejtette, hogy amikor majd oreg leszek es nem latok mar, akkor rajzszogeket fog a labam ele szorni...)
De tudom, hogy van bennem egy bizalmatlansag ami azzal fugg ossze, amit multkor is irtam, meg ami akkor egy vitahoz vezetett. O persze mindent tagadott en nem tudtam konkret erveket felhozni, az oveit meg nem igen hittem el. Igy az maradt, hogy megprobalok tullepni a dolgon, de ugye azert ez bizalom vesztessel jaro ugy volt. Es egy kicsit onbizalom vesztessel is. Ez meg azert konnyen olyan szituaciohoz vezethez, hogy adott esetben abba is belemagyarazok valamit, amiben valoban nincs semmi.

Sajat blogom hulye kepekkel keri tolem, hogy bizonyitsam, hogy nem vagyok robot??? 

2 megjegyzés:

  1. Nekem az a benyomásom, hogy a férfiak a szakítás után megbolondulnak, mintha egy másik ember lenne. Én így éltem meg a mi szakításunkat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, o is fura lett. Persze ertettem a miertjet, ezert tudtam vissza fogni magam es nem bele menni meltatlan vitakba. De neha nekem is sok...

      Törlés